Amikor Rákosi Mátyás új himnuszt szeretett volna íratni Magyarországnak, a felkért Illyés Gyula és Kodály Zoltán megijedt a feladattól, de a top tenünkben listázott többnyire középszerű vagy annál is rosszabb műdalok alkotói híján voltak az aggályoknak, és bátran bevállalták, hogy megírják az új magyar nemzeti imát, míg mások meg csak jót s jól akartak csinálni, slágert írtak, hogy aztán maguk számára is váratlanul emelje meg nótájukat a nemzet. Dessewffy Tibornak dedikált magyarságkutató szintézisünkben sikeres popdal éppúgy helyet kapott, mint szaxofonszólóval megvadított, megverselt magyar helységnévtár, és irigyeljük Kölcseyt, aki nem tudhatta, hogy a magyar nép zivataros századai után még jöhet a „maracujás–mar a gulyás” rímpár.
BEZSENYI TAMÁS–CSUNDERLIK PÉTER–DÉKÁNY LÁSZLÓ–PETŐ PÉTER
10. Beatrice: 8 óra munka (1991)
A Beatrice 8 óra munka című dala egy utolsó tisztelgés a létező szocializmus előtt, amikor a világ proletárjai a műanyagterítős italozókban egyesültek a dolgozó parasztsággal, döntötték magukba meló előtt és után a mosószerhabzású világos sört, hogy a rendszerváltás után együtt süllyedjenek a prekariátusba. Abból a szempontból inkább a Szózatra hasonlít ez a szeszinternacionálé, hogy a Beatrice határozottan programot ad, ez a sláger nem egy ima a nemzethez, vagy pláne Istenhez, hiszen a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” a II. Internacionálé követelése volt. Ma már a rabszolgatörvény elleni tiltakozásként is felfoghatjuk, Nagy Feró, a „nemzet csótánya” innen jutott el odáig, hogy egykori lázadó rocksztárként immár a Story Magazinban rettegjen a migrációtól, és álljon ki megroggyanva a kormány mellett, ami szomorúbb, mint Csörsz István Elhagyott közérzetem című riportkötete. Talán valaki megtámogathatná két mankóval és két palack pezsgővel, mert így nekünk is „savanykás íz tölti szánkat”.
9. Kárpátia: Férfiak vagyunk (2018)
Pesty Lászlónak nyilván most esik ki a villa a kezéből, és megáll a szájszegletében a kis falat créme brulée, ha elmondjuk, hogy a Kárpátia Férfiak vagyunk című férfidefiníciója nemhogy középszerű, hanem még annál is rosszabb műdal. A nemzeti radikális zenekaroknak egyik fontos küldetése lenne, hogy himnikus dalokat szállítsanak a magyar kultúrának, de sajnos még egy nyomorult csasztuskát sem sikerül megírniuk, úgyhogy a legkisebb ellenállás felé haladva ebben a számban is inkább csak úgy darálják a riffeket, mint a szovjetek a II. Magyar Hadsereget. A Kárpátia emblematikus zenekara lett annak a tocsogó hónaljú, nagyon férfias „nemzeti rocknak”, amely a „férfit” az „ember” szinonimájaként használja, és olyan életrevaló nemzeti programot hirdet meg a dalaiban, minthogy a férfinak az a dolga, hogy harcoljon és meghaljon, az asszonynak, hogy sírjon és felnevelje a fiút, aki majd az apja után megy harcolni és meghalni. A nagy veszteségek sajnos szükségszerűek akkor, ha „a hitünk a pajzsunk”, ami nem igazán NATO-kompatibilis védőfelszerelés. De érdemes hosszabban idézni Petrás János dalszövegét, mert Ed Harris meséli így el a Sziklában a „Sivatagi vihar” hadműveletet: „zúg a szél, ég a tűz, / a fergeteg ma messze űz”. Maga a klip is olyan, mintha felnőtt férfiak rajta maradtak volna a 80-as évek G. I. Joe. rajzfilmjein, úgyhogy ennek a dalnak inkább a Világpanorámában lenne a helye, és nem a Zenebutikban.
Olvassa el: Top 10: a magyar rocktörténet mélypontjai
8. Bencsik András–Jenei Szilveszter: Szép Magyarország (2007)
A Szép Magyarország című dal felér egy bécsi döntéssel a magyar zenetörténetben, és abból a szempontból erősebb is, mint a Himnusz, hogy Erkel Ferenc a megzenésítéskor nem használt szaxofont, márpedig itt visszaköszön a német erotikus filmek és a korai George Michael-albumok teljes zenei világa. Szinte várjuk, hogy az erős kezdés után a Careless Whisperrel folytatódjon a Bencsik-Jenei-páros dala, ám ehelyett Sasvári Sándor elkiáltja magát, hogy „Vonyarcvashegy, Kassa és Siófok, Felsőpulya, Nagyvárad és Kálló”. A katartikus dalszöveg szerzője maga Bencsik András Demokrata-főszerkesztő, amennyiben dalszövegről beszélhetünk egy megverselt helységnévtár esetén. A Galla-Dózsa-humorduó rukkolt még elő hasonló alkotással, amikor a periódusos rendszert szedték rímekbe, csak azt eleve paródiának szánták. A Szép Magyarország hallgatása a lottóhúzáshoz hasonló izgalmakat okoz, hiszen végigdrukkolhatjuk, hogy elhangzik-e benne Hatvan, Nagyrécse vagy Bázakerettye neve, de több jót nem tudunk elmondani a dalról, azon túl, hogy a történészhallgatókat remekül felkészíti a történetiföldrajz-vizsgára. Talán nem véletlen, hogy eltűnt a Youtube-ról, így csak évekkel később fedezte fel a magyar sajtó, miután felböfögte az internet egy jó sztrapacska és egy korsó Arany Fácán után. De hát ez a zenei Trianon-emlékmű nem is az adott évnek, hanem az örökkévalóságnak született.
7. Prédikátor: Patrióta (2019)
Népfrontos sláger, hiszen mindenki összefog benne, márpedig amikor Geszti Péter szerepel Pajor Tamás dalában, az tényleg olyan, mintha a Fidesz is rajta lenne az ellenzéki közös listán. A Patrióta a „Mi a magyar?” kérdésre ad választ, de úgy, hogy Orbán Viktor nem lépi át olyan sűrűn a Néppárt vörös vonalait, ahogy ez a dal átgázol minden rímügyi genfi egyezményen. A „maracujás–mar a gulyás”, „Gyulán tábor–Ulánbátor”, „Sepsiszentgyörgy–szkepszisemből” költészeti bravúrjai után még a Youtube is leáll egy kis időre gondolkodni. Weöres Sándor sosem piált annyit, hogy ezeket a rímeket megengedhesse magának, de Pajor Tamás olyan szerző, aki sose tudta megállni, hogy ne az első eszébe jutó kínrímet írja le, az más kérdés, hogy zseni a csávó, ezért olyanok villannak be neki elsőként, mint senki másnak. Nemes Nagy Ágnes az összegyűjtött beszélgetései második kötetét csak ennek a számnak szentelhette volna, de valahol örülünk, hogy Márai Sándor már nem hallhatta meg a „San Diego–Szandi égő” rímpárt.
Olvassa el: Top 10: a magyar raptörténet mélypontjai
6. Hungarica: Ide születtem (2007)
Míg a Prédikátor a retróból táplálkozott, addig a Hungarica a Magyarságkutató Intézet őstörténeti kiadványaiból, mert nem elégedett meg a gyerekkori balatoni üdülések, a lángossütödék nosztalgikus felidézésével, hanem ezer évet vágtatott vissza az időben, amikor lángolt a Hortobágy, és még „kalandozásnak” hívták a rablógyilkosságok sorozatát. Egy rockzenei supergroupról van szó, a Moby Dick és a Romantikus Erőszak tagjai kötöttek vérszerződést, de sajnos ők is előbb határozták el, hogy himnuszt írnak, minthogy lett volna mondanivalójuk Magyarországról. Pedig mindent megtettek azért, hogy ne csak ötvözzék Arany János és Vörösmarty Mihály örökségét, hanem meg is haladják, de ez a dal is olyan lett, mintha egy középiskolás fiú próbálta volna ki délután, amit a délelőtti irodalomórán tanult az „enjambement”-okról, úgyhogy rakott is minden sor végére egyet. A lovasíjász-tanfolyamok mellett Lovasi Andráshoz is beiratkozhattak volna egy dalszövegíró-gyorstalpalóra.
5. Ákos: Hazatalál (2018)
Az „itt élned, halnod kell” programját egy magyar popsztár se képviseli annyira hitelesen, mint Ákos, hiszen melyik másik országban fordulhatna elő, hogy megpengeted a gitárod, és 12 milliót kapsz az államtól, úgyhogy nem kételkedhet senki sem a könnyűzene Szekfű Gyulájának nemzeti elkötelezettségében. A rocksztár-üzletember a spártai 300 állhatatosságával tűri az állami támogatásokat, és közben olyan műveket alkot, mint a Hazatalál, amely Ady Endre A föl-földobott kőjének újrafogalmazása a kormánypárti kiállások rettenthetetlen tökösségével. A „dühöng a fősodor, / a kedve búskomor” sorokkal a Hír TV beszélgetőműsorainak műsorvezetői szórakoztathatnának, természetesen ennek a dalnak is olyan a mélysége, hogy egy pelikán megdöglene az ilyen sekély tócsában. Az persze biztos, hogyha Orbán Viktor egyszer úgy kel föl, hogy 2022-re új himnuszt szeretne, csak Ákos lehet majd annak zeneszerzője. Már ha nem Mészáros Lőrinc nyeri meg azt a tendert is.
4. Desmond Child és az 1956-os kórus: Egy szabad országért (2016)
Desmond Child, az igen sikeres amerikai slágerszerző Andy Vajnához hasonlóan szintén a NER-ben talált haza, titkon talán remélve, hogy neki is jut majd egy országos rádió. A Kiss és a Bon Jovi egykori Habonya a miami kosárcsapat himnuszát ajánlotta fel az 1956-os Emlékbizottságnak, csakhogy megszülethessen belőle a forradalom és szabadságharc emlékdala, ezt akár előrelépésnek is tekinthetjük, hiszen Geszti Péter Magyarországával szemben ez legalább már nem egy cirkuszból érkezett. Majd főleg tehetségkutatós pillanatsztárokból szervezett egy kórust, akiknek úgy vezényelte a „halszagú” himnuszt, mintha Herbert von Karajan lenne A Nibelung gyűrűje tetralógia előadásán. Mindent elmond a „bátorságot és szabadságot” hirdető megrendelőkről, hogy az emlékdal alatti kommentelést letiltották, de a dal nemcsak a kompetitív autoriter rezsimekkel kapcsolatos vitákhoz járult hozzá, hanem a „magyarság” definiálásához is, mert ha figyelmesen megnézzük a klipet, egészen nyilvánvaló, hogy az őszintén magyar, ami a szívdobogtatással műsorozó Vastag Csaba arcával szemben van.
Olvassa el: Top 10: 2016 közéleti csúcseseményei
3. Ismerős Arcok: Nélküled (2007)
Semmilyen szempontból nem kiemelkedő az Ismerős Arcok dala, mégis az új székely himnusz lett belőle, talán éppen azért, mert középszerű, és ezért énekelhető, ellentétben az Erkel-Kölcsey-szerzeménnyel, amely hol magas, hol mély, csomó szünet van benne, szóval még tátogni is nehéz, nem is csoda, hogy a válogatottunk alig tud nyerni, ha a játékosai már egy órával a meccs előtt a himnuszéneklés miatt idegeskednek. A Nélküledhez azonban nem kell az esztergomi Monteverdi Kórus, hiszen egy focilelátó közönsége is meg tudja dörrenteni, és bármikor be tudnak csatlakozni a Nógrád megyei helyszínelők és a kőbányai kínaiak is, pártszimpátiától függetlenül, határainkon innen és túl. A népi és a tápos kultúrának is nagyon fontos része lett a Nélküled, és ebből a szempontból mindegy is, hogy milyen művészi értéket képvisel, mert tényleg fontos és megkerülhetetlen dala lett napjaink közösségépítésének. És ha valaki szerint szélsőjobboldaliak az ezt éneklő, kocsmában összeölelkező kőművesek, abból azt is kinézzük, hogy lefasisztázza a Soho Partyt.
2. Republic: Szállj el, kismadár! (1995)
Nem csoda, hogy a Republic Szállj, el kismadár! című slágere telibe kapta a magyar néplelket, mert egész történelmünk benne van. Egyszerre szól Rákóczi fejedelem bujdosásáról, hiszen hova vitte a kismadár a levelet, ha nem Rodostóba, a dalt hallgatva felrémlenek a női kézilabda-válogatottunk utolsó perces bukásai is, ugyanakkor a Republic slágere menthetetlenül összefonódott Erdei „Madár” Zsolt félremenedzselt karrierjével, akit egy évtizeden át hitegettek az amerikai címmeccsel, és amikor ez nem jött össze, csupaszív bokszolónkat, a magyar Rockyt elhagyta az a külföldi nőszemély, aki ezzel az egész magyarságot csalta meg. Szegény Cipő szerzeményét annyit játszották, hogy simán megértjük, ha valaki gyűlöli, ugyanakkor csak kicsit gondoljon bele mindenki, mennyire menő lenne, ha beleírnák az Alaptörvénybe, hogy mostantól ez az új magyar himnusz, és ezt énekelnénk a meccsek előtt, hiszen mit gondolnának a külföldiek arról a népről, amely azt meri énekelni a himnuszában, hogy „váp-váp-váp-suváp”? Azt, hogy Magyarország egy kurva jó hely, fasza ország, Európa Jamaicája. Mindenki ide akarna költözni. Így végre a Migrációkutató Intézetnek is lenne munkája.
1. Demjén Ferenc: Kell még egy szó (1996)
Koltay Gábor nagyívű eposza, millecentenáriumunk mementója volt az 1996-os Honfoglalás című szuperfilm, amellyel összenőtt Demjén Ferenc dala. Mindannyian emlékezhetünk rá, hiszen minden iskolást elvittek a filmre, és sajnos akkoriban még nem jártak minden magyar mozihoz nachost ropogtató latexruhás bombanők. Nemcsak a magyar filmtörténet, hanem úgy általában történelmünk szégyene, nagylétünk temetője az, hogy a Honfoglalásban egy héttagú besenyő-kommandó kergeti be népünket a Kárpát-medencébe, hiszen ennyi fegyveressel egy követséget se támadnak meg. Arról nem is beszélve, hogy a szuverenitásunkért folytatott hősies küzdelemben egy gazdasági bevándorlót, az olasz Franco Nerót szerződtették le Árpád vezér szerepére. De legalább a főcímdal eléneklésére nem Amedeo Minghit kérték fel, hanem a fogalommá lett Demjén Rózsit, akit ugyan a sajtmajszolós bölcsészbulikban évtizedek óta kritizálnak a föltételezett tintorettó miatt, de ne legyünk elitdiskurzusok foglyai. A magyar emberek jellemzően nem támadják: egyszerűen benyomják a zenegépbe a Kell még egy szót, és meghallgatják. Hiszen úgysincs reménytelibb, patetikusabb, szenvedélyesebb igazsága a magyarnak, mintha egy kocsmai gép énekli neki: "Nézz rám, s ne ígérj, / Nézz rám, sose félj, / Ha nincs hely, ahol élj, / Indulj hazafelé!"
A TOP 10 alapjául a történelmi rádióműsorunkban, a Régen minden jobb voltban elhangzott beszélgetés szolgált:
Ha tetszett a cikk, kövesse Facebookon a Page Not Found történelmi stúdióblogot, és ajánljuk még néhány zenés top tenünk:
Top 10: a 90-es évek emblematikus magyar slágerei
Top 10: a 90-es évek emblematikus külföldi slágerei
Top 10: a 2000-es évek emblematikus magyar slágerei
Top 10: a 2000-es évek emblematikus külföldi slágerei