Kis lépés a blognak, nagy lépés a blogoszférának – ezzel a John Lennonhoz mérhető szerénységgel készült mondattal vezetjük fel aktuális összeállításunkat, amely az egyetemes história legnagyobb odaszólásait rangsorolja a pénznek nincs szagától a mégis mozog a földön át az ich bin ein berlinerig. Egyetlen élő ember került a Top 10­be, akiről sokat elárul, hogy éppúgy bekerült volna a tíz leghíresebb orális szexről szóló válogatásba, mint a tíz legnagyobb XX. századi politikust felvonultató lajstromba.

Csunderlik Péter – Pető Péter

10. Vespasianus: „A pénznek nincs szaga.”

Nero azzal búcsúzott, mikor kardjába dőlt, hogy sivár lesz a világ élete, ha elmegy egy akkora művész, mint ő, mivel Kerényi Imre Szerintem című műsorát nem látta előre. De gyorsan kiderült, hogy a véres költő halálát követő polgárháborús év még a Ben-Hur Oscar-esős kocsiversenyénél is izgalmasabb lett. „Mi csak egy popcornt kérünk” – írták a Pártus Birodalom Indexén, mikor a megüresedett császári trónért menten egymásnak esett a Római Birodalom négy sarka. Kr. u. 69-ben gyorsan egymás után négy császár is trónra lépett: Galba, Otho és a Schmuck Andor-termetű Vitellius ugyan csak annyi ideig regnáltak, mint az SZDSZ utolsó elnökei, de Vespasianusnak végül sikerült megtartani a hatalmat még a Hajdú János TEK-vezér és az Aramis futsalcsapatnál keményebb testőrgárdával szemben is, pedig a praetoriánusoktól köztudottan úgy függtek a császárok, mint levitézlett popsztárok a T-Comtól. Vespasianus két hét alatt rendet tett, ha nem is pofozta haza a gárdát, de felemelte a fizetésüket. A pénzt azonban elő kellett teremteni: a Flavius-dinasztia egyszemélyes Veritas Intézete, Suetonius szerint nem elég, hogy Vespasianus megszüntetett adónemeket vezetett be ismételten, hanem „új és még súlyosabb adókat honosított meg”, miközben a sokat gyalogló katonáknak sokadik követelésére sem vezette be a lábbelikoptatási pótlékot. Az újonnan bevezetett unortodox adónemek között azonban akadt egy, amelyhez képest a csipszadó is kézművessöralátét alá bújhat. A hírhedtté vált vizelési illetékkel szemben ugyanis maga a fia tiltakozott, miszerint ez mégiscsak túlzás, mire a császár az orra alá dugta az első vizeletadóból befolyó sestertiusokat és „a pénznek nincs szaga” szentenciával vágott vissza. Ez nem mondható el a Népszínház utcáról júliusban.

9. Bill Clinton: „Nem tüdőztem le.”

Szexuális ragadozó, a politikaipar Rocco Siffredije, fekete örömlányokkal orgiákat rendező szibarita, akinek jobban kezére esik a kokainszállítmányok fedezése, mint hipszternek a szakállvágó, ráadásként amolyan Gerő Ernő-rajongó kommunista – nagyjából így ábrázolták a konzi támadók ragyogó ellenfelüket, a progresszív politika abszolút rocksztárját, Bill Clintont. Rocksztár volt, aki éppoly mélyen volt komolytalan és lecsúszott büfészínészszinten bohém, amennyire mélyen, olyan amerikásan egalitarista az utóbbi évtizedek legnagyobb rétorainak és politikusainak egyikeként. Már csak azért is szurkolunk, hogy felesége, Hillary legyen a következő amcsi elnök, mert a Fehér Házban pillanatok alatt megduplázódna a vetkőzős pókerjátszmák és asztalon táncolós házibulik száma, ha Bill visszatérne oda. Mert, ugye, nyolc évig már ott volt. Annak ellenére nyerte meg az 1992-es elnökválasztást, hogy izomból rongyoltak neki, nőügyeit az asztalra tették, s bemondta a kampányban minden idők legerősebb beszólásainak egyikét:  „Nem tüdőztem le.” Ezzel lepte meg a közönséget, amikor arról érdeklődtek nála, szívott-e valaha marihuánás cigarettát. A Kendermag Egyesült azonnal tiszteletbeli elnökké választotta,  mások meg pusztultak a röhögéstől, mert ezt a hetedik bések szokták benyomni,  ha alázni akarják az első slukkját toló csávót a csaja előtt. Bill persze azért is volt nagy, mert úgy küldte ezeket a szentenciákat, ahogy kortárs dzsentri az olaszrizling-fröccsöket ezerötért a Gozsdu udvarban. Aztán miután sokadszorra csalta meg feleségét, Hillaryt, amolyan bűnbánóan azzal kínálta meg Dick Morrist, tanácsadói és barátai egyikét: „Megpróbáltam magam visszafogni. Úgy értem, szexuálisan. De néha elbuktam, ezzel a lánnyal éppen elbuktam.” Nem meséljük el pluszban a Monica Lewinsky-sztorit, mert itt már megírtuk, de ide toljuk, hogy Bill elsírta magát tizenhét évesen, amikor Martin Luther King beszédét hallgatta, róla meg itt írtunk. Ez éppúgy illeszkedik megfejthetetlenül sokrétű karakterébe, ahogyan az alkalmi jellemgyengesége. Mindenesetre nem tudjuk elégszer idézni a legendás mondást, amelyet állítólag munkatársai emlegettek: „Ha Clinton lett volna a Titanic, akkor a jéghegy süllyed el.”

De ő nem Titanic. Ő Bill Clinton.

8. Julius Caesar: „A kocka el van vetve.”

Julius Caesar volt az, aki precedenst teremtett a Kossuth téri kordonbontásra, amikor Kr. e. 49. január 10-én kockáztatott: seregével átlépte az Itália határát jelző Rubicon folyót, ezzel megszegve a törvényt, amely szerint proconsul nem léphet Itália földjére a légióival. Azt mondta, azért tette, hogy megmentse a béke ügyét, ám azt egyedül ő veszélyeztette. Valójában a fogalommá váló Caesarnak nem volt más választása, mint menni, amennyiben el akarta kerülni a Papcsák Ferenc vezette elszámoltatást. A Crassus lefejezése után megfogyatkozott első triumvirátus legtehetségesebb tagjának ugyanis lejáróban volt a mandátuma Galliában, és maradjunk annyiban, hogy úgy kellett neki a további mentelmi jog, mint albumkiadó valóságshow-hősnek az Auto-Tune. Hivatali ideje alatt ugyanis mindent kifosztott, amit lehetett, ezt nevezte ő pacifikációnak, de mentségére legyen szólva, legalább nem verte el a pénzt az Il Bacioban meg Michelin-csillagos kínai büfékben. Sajnos a szabályok szerint méltóságot csak Rómában lehetett újraválasztani, tudta azonban, hogyha fegyvertelenül érkezik meg a választásra, amint azt előírták, menten letartóztatják. Ez volt az a gordiuszi csomó, amit Caesar az átköphető határfolyón átkeléssel vágott át: „A kocka el van vetve” – mondta Plutarkhosz szerint, aki az ókor legforróbb, de nem a legmegbízhatóbb sztártitkait közölte a Párhuzamos életrajzokban, úgyhogy vélhetően sose tudjuk meg, hogy görögül vagy latinul, felszólító vagy kijelentő módban esett-e meg a híres mondás. Egy biztos, Caesar már régen döntött a polgárháború kirobbantásáról, mire a Rubiconhoz érkezett, és a továbbiakban se bízta magát a Sorsra, hanem a pharszaloszi csatában szétverte Pompeiust, a birodalom Simicskáját. Ha már keleten járt, kiosztott még pár pofont, hogy a „jöttem, láttam, győztem” beszólással hazatérve végleg leépítse a köztársaságot. Harmadik nagy mondásával, a „te is fiam, Brutus”-szal is okkal nevezhetne bármelyik szentenciaversenyre Vénusz unokája, az isteni Caesarnak ugyanis végül csak felfüggesztette diplomáciai védettségét a Brutus vezette demokratikus ellenzék. Mindez Kr. e. 44. március idusán történt, hiába figyelmeztették előtte egy villámlás, a Sybilla-könyvek, az ostiai Paul polip és Lui Padre, hogy a baljós napon talán nem kéne bemenni a szenátus ülésére. Caesarnak a legnagyobb gyengesége azonban a hiúsága volt, könyveket írt a háborúiról, amelyben egyes szám harmadik személyben fényezte magát, továbbá ő volt a hajelőrefésülés Catója, hogy kopaszodását leplezze, hát csak nem futamodhatott meg holmi ómen miatt. Rosszabbul járt, mint aki beragad az „Alkoholista lettél, eliszod minden pénzed” mezőben a Gazdálkodj okosanban. Eltemették, nem dicsérték, de emléke velünk él, amíg az égről le nem hull az utolsó csillag.

És nemcsak a nyár legjobb hónapjának elnevezése miatt.

7. XIV. Lajos: „Az állam én vagyok.”

Nyugi, nem kell rácsörögni az igazi európai értelemben vett unióra, hogy határolódjon el Orbán Viktortól egy online petíció aláírásával, mert nem a kormányfő mondta be tegnap, hogy „Az állam én vagyok!”. Fájdalom, nem is XIV. Lajos, a Napkirály, aki kábé annyira volt visszafogott, mint Mike Tyson és Luis Suarez a megharapott fülek kiállításán. Az meg már a zsenialitását dicséri, hogy olyan beszólással került fel a listára, amelyet nem mondott. A legenda szerint épp vadászgatott, mint egy Semjén Zsolt-maskarába bújt cro-magnoni ősember, amikor arról értesült, a legfelső bíróság a tudta nélkül tanácskozik a rendeleteiről. Ez 1655. április 13-án lehetett, amikor Zagyva György Gyula cukiságpárti képviselő tempójában berongyolt az ülésre, aztán az ostorát hortobágyi buggyosgyatyás látványparaszt módjára csattogtatva rikoltozta, hogy „Az állam én vagyok!”.  Ám a történészek szerint ilyen nem volt, és fájdalom, de a Uriah Heepben sem ő énekelt. Annyi igaz, hogy lövöldözés közben tudta meg, mit nyomnak a bírók, és berágott szépen, tényleg nem öltözött át, de embereivel, fegyelmezetten vonult be a terembe. Ráadásul nincs olyan mondás a jegyzőkönyvben, amit a világ neki tulajdonít, s a halálos ágyán meg épp azt mondta: én megyek, az állam marad. Volt ideje erre rájönni, mert hét évtizeden át volt Franciaország királya. Abszolút monarchiát épített, és rájátszott hírére, amikor például olyan érmét veretett, amelyen négylovas kocsiban  vágtat a diadal felé a csillagképek között. Hol van ettől az önmaga képét felavató Domokos László ÁSZ-elnök? Persze ennél csöppet fontosabb, hogy demokratizálta a raison d'etat kifejezést. Mindenkibe beleverte ugyanis, ahogyan belé Mazarin főminiszter: az állam az első. És csak második a Videoton. Az állam aztán néha miatta kapott ki, mert szerette magát, a hatalmat és a féktelenséget, mint három éve külföldön élő magyar a Túró Rudolfról elnevezett édességet. Ennek ellenére úgy adta át Franciaországot, hogy az Európa legerősebb birodalmainak egyike volt, sorozatban nyerte a Játék határok nélkül vetélkedőket. Amikor meghalt, a bátor bárók csak akkor merték kilőni Twitterre: „Ki a fasz az az állam?”

6. Galilei Galilei: „És mégis mozog a Föld.”

Mindig mondjuk, hogy egy kis blaszfémia sosem árt, mert Nietzsche is ezzel futott be. Galileo Galilei sem kaszinótojásban utazott, mikor egy egész isteni rendet kérdőjelezett meg, kétségbe vonva, hogy a Föld lenne a világegyetem középpontja. Németh László drámát szentelt az olasz tudósnak, hiszen több mélység van a sztoriban, mint VV Aurélió faszhelikopterezezésében, hát még mennyi fordulat. A kora újkori pisai fizikus és csillagász előbb Arisztotelészt cáfolta meg a különböző súlyú estek eltérőnek vélt zuhanási sebességével kapcsolatban, majd a maga építette távcsövével felfedezte a Hold hegyeit, a Jupiter holdjait, a Szaturnusz gyűrűit, a Nap foltjait és Cher ráncait. A napfoltok mozgásából kiszámolta, hogy Kopernikusznak igaza van és valóban a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva, de itt nagyjából el is érte lehetőségei határát. Arisztotelészt meghazudtolhatta, a Bibliát már nem. Feljelentették az inkvizíciónál, márpedig ott azokat is elővették, akik csak Menthost dobtak egy flakon Coca-Colába. Galilei hiába érvelt, hogy a hit összeegyeztethető a tudomány eredményeivel, felfedezéseit összegző munkáját 1616-ban betiltották. Az 1632-es Párbeszédek című műve után ismét rászálltak tiltott tanok terjesztése miatt, perbe fogták és életfogytiglani börtönbüntetéssel fenyegették. Végül mindent visszaszívott, talán mert már maga is elhitte, hogy nem csak könnyen Szabadi Béla mellett találhatja magát a börtönben, de a túlvilágon is tüzes golyók fogják égetni a beleit. A legenda szerint azonban a Napba néző meggyötört „hiúz” 1642-es halála előtt csak azért is visszavonta a visszavonást az „Eppur si muove” benyögéssel. Váratlan volt, mint amikor költözéskor előkerül az ágy alól Attila sírja vagy egy régóta keresett Szexi Amatőr Videók Vol. 4. A Vatikán csak 1992-ben követte meg Galileit, több mint 350 éves késéssel rehabilitálták. Hiába: a víz szalad, a kő marad, a Föld kering. De nem a pilisi szívcsakra körül, hogy egyúttal üzenjünk az uruguayi Wass Albert Baráti Kör földrajz-szumirológia-tagozatának is.

5. Winston Churchill: „Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!”

Ha meghalljuk a Churchill nevet, ez a mondat jut róla eszünkbe róla, nem ahogy testmesterrel gyúr. Winston Churchill a brit politikatörténet Medgyessyjének, a „megbékélési politika” Alekoszának, Chamberlainnek bukását követően vállalta el a miniszterelnökséget, amikor a német páncélos hadtestek éppen olyan könnyedséggel hatolták át Belgiumon, Hollandián, Luxemburgon, majd a francia vonalakon, mint a mindentvágó csodakés az előmelegített vajtéglán a Teleshopban. Az addigra már párszor megbukott, de válsághelyzetekben mindig előkerülő Churchill azonban alighanem a Brit Birodalom legcsökönyösebb férfija volt, akire kitalálták a fordulatot, beleállt a helyzetbe, miközben szüntelenül böködött a szivarjával a térképre, hogy támadjunk vissza itt és itt és itt és itt és itt. Benkő nem próbálkozott annyit a Feleséget keresben, mint Churchill az olykor egészen lehetetlen ötleteivel.  Miniszterelnökként 1940. május 13-án mondta el programbeszédét az alsóházban, amelyben nyolchónapnyi Hitler elleni töketlenkedés után meghirdette, hogy a kormányprogram innentől „háborút vívni a tengeren, a földön, a levegőben”, ha már hivatalosan hadban állnak nácikkal, és hogy nem ígérhet mást, „csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”. Noha 1953-ban irodalmi Nobel-díjat is nyert A második világháború története megírásáért, ez maradt legemlékezetesebb mondata, megelőzve a „no sport”-ot.  Churchill vállalta a harcot, az angliai légi csatát, noha először olybá tűnt, olyan nagy a Luftwaffe fölénye, hogy ebben a háborúban az elvesztett becsület visszaszerzésén túl nem maradhat más babér. Aztán végül mégis sikerült kitartani addig, amíg az USA és a Szovjetunió megnyerték Nagy-Britanniának is a második világháborút, igaz, a világhatalmi státuszt elvesztették Indiával együtt.

És hát tudjuk, nem lehet boldog egy angol India nélkül. Kivéve, ha a One Direction frontembere.

4. Neil Armstrong: „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.”

Menni oda, ahová nem lehet. Nincs semmi, ami jobban izgatná az embert, mint elérni a lehetetlent. Lesmárolni Marilyn  Monroe-t, három gólt rúgni a braziloknak a futball-vb döntőjében, műveltebbnek látszani Szerb Antalnál, megnevettetni Áder Jánost. És felmenni a Holdra. Ha valamelyik sikerül, lényegében bármi lehet a reakció, az úgyis az örökkévalóságnak szól, akár Puskás Öcsi legendás visszahúzós csele és az unikum receptúrája. Már csak ezért is borítékolható volt, hogy ha valaha ember lép a Holdra, bármit mond is, dumája ezen a listán végzi. Neil Armstrong ennek jegyében benyöghette volna, hogy „utálom a szusit” éppúgy, mint azt, hogy „yolo van, skacok”. Ám a történelemírást komolyabban vette, mint tapasztalt betörő a kutya harapásáról szóló feliratot az epilepsziás bichon bolognese őrizte ház kapuján.  Ezért nyomta be a XX. század legszebb pillanatában, a gondolkodó emberiség diadalakor, hogy „Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.” Mert az volt. Egy projekt, amelybe az első banánt hámozó retardált csimpánztól Álmos vezéren keresztül a NASA űragyú kutatójáig mindenki betett valamit. Akkor értünk el oda, ahol vége a világnak és kezdődik egy másik. Az, amelyikben nem képzelhető el, hogy a hatodik bés Joci a Tinderen keres szexpartnert a nagyszünetre. Szóval Armstrong és társa, Edwin Aldrin 1969. július 20-án gyalogolt  a Holdon. Kitűzték az amcsi zászlót, mintegy üzenve a szovjeteknek, hogy sakkban megelőzhetik ugyan őket, de az űrversenyben úgyis nyernek, és ezt a teóriát igazolta a Space Jam elkészítése.

Most már csak a Marsra kell elmenniük. Még mielőtt Széles Gábor odaér. 

3. John Fitzgerald Kennedy: „Ich bin ein Berliner.”

John Kennedy, aki szexelt Marilyn Monroe-val (vesd össze: elérte a lehetetlent, járt a Holdon, megnevettette Áder Jánost), minden idők legmenőbb amerikai elnökeinek egyike volt. Rajongták, mint lábfejmodellek a papucsreklámokat. Vonzó volt, népszerű, eredeti és kurva gazdag családból jött. Beiktatási beszédében már jelentkezett is egy örökbecsűvel, amikor így beszélt: „Ne azt kérdezzék, hogy az országuk mit tehet önökért, hanem azt, hogy mit tehetnek országukért!” Ha mi írjuk a szöveget, akkor segítünk annyival, hogy az országot hazára cseréljük, és akkor ezen a listán még a második helye is meg lehetett volna a jenkinek. Így nem is ezzel versenyeztetjük Kennedyt, hanem berlini produkciójával: 1963 júniusában repült a német városba, ahol azt mondta: „Minden szabad ember, bárhol is éljen, Berlin polgára, és ezért mint szabad ember, büszkén mondom: Ich Bin ein Berliner!” Egyes értelmezések szerint azt akarta bejelenteni, hogy végül fánk lett, ám a megengedőbb teóriák szerint szolidaritási üzenetet küldött. De olyat, amely origója a műfajnak, amely naponta csúcsosodik ki hol egy #jesuischarlie-tagben, hol egy „Mind Kis Grófók vagyunk!” felkiáltásban. Hogy ezeket a beszédeket a helyén kezeljük, megjegyezzük, hogy a szabadság berlini antitézise, a nem Garancsi István cégei által épített 155 km-es fal csak 1989. novemberében adta meg magát. Huszonhat évvel azután, hogy John Kennedyt, minden idők playboyelnökét meggyilkolták. Huszonhat évvel azelőtt, hogy Magyarország eltervezte egy 175 km-es határmenti fal megépítését.

Erre mondaná Kennedy:  mind falak vagyunk.

2. John Lennon: „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus.”

Képzelj el egy világot, ahol nincsen CÖF és ahol nem gyújtanak föl mozikat a Krisztus utolsó megkísértése bemutatása ellen tiltakozva. 1966. március 4-én jelentette ki híres interjújában John Lennon, hogy „népszerűbbek vagyunk, mint Jézus”. Erre jobban felhörrent a világ, mint Széles Gábor kiszivárogtatott mestertervére. Leveleket írtak a levélíró doktorok, albumaik elégetését követelték, több tiszteletet követeltek a kereszténységnek, drapikkal tüntettek, hogy „Jézus meghalt érted, John Lennon”, továbbá menten békemenetek indultak a világ minden részéből az Abbey Road felé. Pedig a Beatles főideológusának éppenséggel igaza volt: több albumot adtak el, mint Bibliát. A világ valaha volt legnagyobb hatású bandájának tagjai, a cinikus Lennon, a romantikus McCartney, a meditatív Harrison és a potyautas Ringo a Please, Please Me-től a Helpig mindent elértek. 1964-ben a Billboard százas toplistájának első öt helyét ők foglalták el a farzsebből előrántott slágereikkel, de az albumaik töltelékszámai is olyanok voltak, hogy a legtöbb banda eladta volna a lelkét értük az Ördögnek, az első Rolling Stones-slágert, az I Wanna Be Your Mant is a Lennon-McCartney páros szerezte. Aztán éppen ötven éve, 1965 júniusában a királynő a Brit Birodalom Tagjai érdemrenddel jutalmazta a látványosan beszívott gombafejűeket. A Beatles lett a birodalom új koronagyémántja, hogy aztán a következő évben pedig már abba is hagyják a koncertezést, miután az eszüket vesztve sikító rajongóktól már a saját hangjukat sem hallották. Innen életük végéig nyugodtan füvezhettek volna a kastélyaikban, hogy tízfontosokból tekernek cigarettát, miután felvásárolták a Loire völgyét, ám ők ehelyett a marketingesek rémálmaként hajnövesztéssel gyilkolták le a gombafej-brandet és visszavonultak a stúdióba kísérletezni. Újabb és újabb hangszereken tanultak meg játszani, fiúbandából művészek lettek, hogy végül elkészítsék a popzene addigi csúcsteljesítményét, a Bors őrmestert. 1970-ben úgy oszlottak fel a Let it Be után, hogy az együtténeklős gigabuli is elmaradt. Nem álltak össze még újabb öt búcsúkoncertre. Már ezért is megérdemelnénk a tiszteletünk, de hát ők tényleg a világ legnagyobb arcai voltak. 2010-ben még a vatikáni L’Osservatore Romano könnyűzenei rovata is megbocsátott nekik. A negyvenéves korában lepuffantott Lennon már korábban bocsánatot kért a botrányos kijelentéséért, hozzátéve, ha azt mondta volna, hogy többen néznek tévét, mint amennyien misére járnak, semmi baj se lett volna.

Mivel nincs nálunk se az út, se az igazság, se az élet, nem tudjuk, igaza van-e, úgyhogy ebben az ügyben majd kérjük Semjén Zsolt szakértését, amint befejezte a Szakállas zergék, a Led Zeppelin és a New Age című opuszát.

1. Jézus: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

A názáreti Jézus a világ legjobban sikerült start-upjának, a kereszténységnek elindítója, aki nélkül minden bizonnyal másképp alakult volna a történelem. Ugyan a gyémánttorkú Nero azt mondja a Quo vadisban, hogy mire a leégett Rómát újjáépítik, már mindenki elfelejti, hogy léteztek valaha keresztények, de csak akkor lesz igaza, ha egyszer a Szent Péter Bazilikát átalakítják mecsetté, ez pedig még a gazdasági bevándorlás mostani üteme mellett is legalább ötszáz év. Jézus volt az, aki ha nem született volna a világra, akkor is ki kellett volna találni, mert kellett, aki kimozdítja az emberiséget a „szemet szemért” elv Sárkány Sörnél is ősibb paradigmájából, mielőtt mindenki megvakul. Arról meg igazán nem tehet, hogy valószínűleg az ő nevében ölték meg a legtöbb embert a történelemben. Legyen az Isten fia, a Messiás, egy rabbi vagy csak egy skizofrén keresztfaragó – a Page Not Foundon nincs hivatalos álláspont -, senki sem hirdette a szeretetet úgy, mint ő. Jézus maga az Ige, aki testté lett. Egy kétezer éves kultúra épül Jézus beszólásaira, melyeket az evangélistákként ismert csúcssajtósai által őrzött meg az emlékezet. Megteremtette és menten ki is pörgette a kibeszélő-show műfaját is azzal, hogy prostituáltakat mentett meg a megkövezéstől: „Az vesse rá az első követ, aki maga sohasem vétkezett” – mondta, és valljuk be, hogy ez pár fokkal erősebb, mint Mónikától a „Józsi, hát szabad ezt?”. De akár föltehetnénk az egész Hegyi Beszéd Supra Hitset. Vizet változtatott borrá. Egy időben ebből élt egész Bács-Kiskun megye, de kétezer éve ez még valóban csodának számított. Emellett leprásokat gyógyított, bénák jártak újra a nyomában és még egy halottat is feltámasztott, anélkül, hogy föl kellett volna hívni emeltdíjas telefonszámon. Fábryval ellentétben azonban nem volt ideje kiégni, mert harminchárom évesen keresztre feszítették, mint az közismert, s jól dokumentált. Ha egyszer elkészítjük a világtörténelem emblematikus étkezéseinek toplistáját, akkor az Utolsó vacsorával azt is behúzza. „Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem, mely értetek adatik” – mondá a bevégeztetés előtti esten, hogy aztán a kereszttel együtt a nyakába kapja a világtörténelem egyik legkeményebb tizenkét óráját, de ennek ecsetelését meghagyjuk Mel Gibsonnak.

Mi mossuk kezeinket.

Ha tetszett, ajánljuk nemrég megjelent TOP 10-es történelmi slágerlisták című könyvünket: