A Page Not Found történelmi gonzóblog szerkesztősége 2013, 2014 és 2015 után az idén is elkészítette az esztendő közéleti csúcseseményeit rangsoroló listáját. Sokat elmond az évről, hogy egy szakaszában hiába keresték izgatottan a Page-posztokat az interneten, a képernyőn az állt: page not found. Merthogy a legyilkolt Népszabadság felületei adtak otthont a blognak, amely karibi tábornokok közé emigrált, de él, és szivarozva készül a hatalom visszavételére. Így az idén sem marad el a tudományos rogánizmus aktuális eredményeinek ismertetése, Vajna Timi fánkozójának atomerőműügyi keretbe helyezése, Matolcsy György bejglitémájú érdeklődésének fölemlegetése. És ez még nem is a finis, mert vége csak akkor van, amikor mi mondjuk azt, hogy vége van.
Csunderlik Péter-Pető Péter
10. Az 1956-os emlékév
Magyarország, halld szavunk: megint igaza lett Marxnak a történelemmel kapcsolatban. Ami 2006 őszén még tragédia volt a „sajnálatos októberi események” miatt, az idén komédiaként ismétlődött meg. Közel 15 milliárd forintba került, hogy az 1956-os emlékévet a Szeszélyes évszakok színvonalára züllesszék. Minden a hivatalosan 50 millió forintba kerülő, szívdobogtatónak szánt himnusszal kezdődött, az Egy szabad országért című dallal, amelynek kommentelését letiltották, hiszen a cenzúráról ismerszik meg egy bátor és szabad ország. Aztán hamar kiderült, hogy a nagyon beharangozott fancy, trendi és szexi gigaslágerszerző egy amerikai kosárcsapat indulóját adta oda a magyar nemzetnek. De ettől függetlenül is a himnusz annyira ciki lett, hogy máig előbb vállalná fel bármelyik közreműködő, hogy szerelmes e-maileket írt Kiszel Tündének, szobáját meg Torgyán József-poszter díszíti, minthogy pénzt vett fel a halszagú produkcióért. Ennek ellenére úgy vezényelt Desmond Child az egymásra mutogatós MyVip-esztétikát kipörgető klipben, mintha Herbert von Karajan lenne A Nibelung gyűrűje előadásán, és okkal remélhette, hogy jövőre már neki is saját rádiója lesz, amire törvényeket írnak, ám az 56-os dalt végül egy kazamatába zárhatták. A Petőfi Rádión egy tucatszor se játszották el, így közel ötmillió forintot kóstált egy-egy rádiós meghallgatása a magyar adófizetőknek, nagyjából ennyiért adhat privát felolvasóestet Thomas Mann az emirátusi sejkeknek. A füttyögő Kossuth téri bulin se hangzott el a nóta, ehelyett a miniszterelnök műsorozott azzal, hogy Brüsszel „elszovjetesedéséről” értekezett, miután arra gondoltunk, épületesebb beszédet hallanánk, ha Captain Jacket ültették volna fel a tribünre. És végül jött Dózsa László közéleti skandaluma, amelyhez képest egy lakosság arcába nyomott Rihanna–seggrázás is bécsi keringő. Minden rendszert minősítenek a hősei, miért is lepődünk meg, hogy a NER az ő nevével plakátolta ki Budapestet, csak éppen Pruck Pál arcával. Persze menten SZDSZ-es és szabadkőműves lett az a történész, aki felhívta a figyelmet erre, miközben egyre többet tudtunk meg Dózsáról. Már az sem volt semmi, amikor a pesti srácok Komár Lacija előadta, hogy 1956-ban egy tízórás műtéttel mentették meg az életét, hiszen Christiaan Barnard első szívátültetése nem tartott ennyi ideig, de aztán az év trashpillanataként előkerült Dózsa gruppenszexes beszélgetése a meztelen Anettka műsorában. Amikor a Corvin közi Münchausen báró ízesen elmesélte, hogyan elégített ki egyszerre hét nőt, végképp megadtuk magunkat a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánynak.
9. Lemond Gyárfás Tamás
Megtörtént a megtörténhetetlen. Mintha Németh Szilárd hirtelen Wittgenstein Tractatus Logico-Philosophicusából kezdene fejből idézgetni. Azaz lemondott posztjáról Gyárfás Tamás, az úszószövetség nagyhatalmú elnöke, aki pedig úgy uralta a sortágat, ahogy egykor a Nap-Kelte a Potemixtől a hajnövesztőkig a trashreklámok piacát. Úgy látszott, az erő vele van, és addig lesz ő a főnök, amíg medence lesz Magyarországon. Ám jött Hosszú Katinka és Shane Tusup, Gyárfás meg néz bambán körbe, mint John Travolta a ponyvaregényes mémekben. Miután bejelentette távozását, Szöllősi György, a Nemzeti Sport újdonsült főszerkesztője rendszerváltó aktusként üdvözölte lépését, igaz, az újságíró arról nem számolt be, milyen típusú rendszerekben fordul elő, hogy aláírás nélküli cikkekben támadják a célkeresztbe küldött embert. Persze ez lényegtelen részlet csupán, mert a nagy meccs a főszereplők, Gyárfás meg a Hosszú-Tusup páros között zajlott. A nyilvánosságban kábé olyanok voltak az erőviszonyok, mint a Lionel Messi-Lennox Lewis boksztalálkozón lettek volna. Az úszónemzetellenes, Nap-keltette, kabalafigura-karikatúra, Darth Vader állt szemben minden idők egyik legnagyobb magyar úszójával, akinek még az sem rontott megítélésén kormánykörökben, hogy idegen nyelvet beszélő gazdasági bevándorló állt az oldalán. Az eredmény nem lehetett más, mint kiütés. Arra már nem emlékszik senki, az egész onnan kezdődött, hogy Hosszú nem akart ingyen szerepelni az úszó-vb reklámfilmjében, miközben a szövetség szerint tartozik ennyivel a nemzetnek. Ebből még egészen érdekes disputa is kialakulhatott volna, mert Hosszúék bármit állítsanak is, állami infrastruktúra nélkül nincsenek meg a bizniszsikereik, egyetlen magyar se Los Angelesben kezdte a pályáját. Éppen ezért a közösség-egyén viszony ebben a bizniszmodellben messze bonyolultabb, mint a golfban vagy a teniszben, ahol egyéni befektetések eredményeznek egyéni üzleti sikereket. Ilyen konfliktust ebben az összeállításban nem oldunk meg, de azért azt megemlítjük, mennyire vicces, hogy a piacellenes kirohanások nagymesterei, a “Közösség” primátusát hangoztató Fidesz-potentátok rohantak hitet tenni Hosszúék mellett, ami annyiban nem meglepő, hogy a problémából nyilván semmit nem értettek. Éppen ezért jó, hogy végül diákok és nem a frakció töltötte ki az idei Pisa-tesztet, így nem lettünk utolsók. Persze ez már nem az úszásról szól. Ahogyan a Gyárfás-balhé sem. Hiszen jöhet helyette Seszták miniszter vagy Bienerth Budapest 2024-rajongó. Ezt nevezik itt rendszerváltásnak. Nem is kell itt semmi mással foglalkozni, hiszen Bödőcs Tibornak igaza van: ha megrendezzük a 2024-es olimpiát, megszokásból a 200 pillangót is Mészáros Lőrinc nyeri. És akkor már senki nem mondja majd, hogy a megtörténhetetlen történt meg. Papírformának hívják majd.
8. Kinyit és bezár Vajna Timi fánkozója
Az Arany János utcai Mr. Funk lett a 2016-os év Várkert Bazárja, ebből is látszik, hogy évről évre lejjebb csúszunk. A NER végleg valóra váltotta a baloldali gondolkodók egyenlősítő álmait: itt egy gázszerelőnek is akkora birtoka lehet, mint egykor egy Habsburg főhercegnek, a Legfőbb Ügyészség sofőrje 200 milliót kaparhatott össze, a TV2-őt állami hitelből megvásárló dollárpapa felesége, Vajna Timi pedig luxusfánkozót nyithatott. De míg Mészáros Lőrinccel méltatlanul keveset találkozhattunk a Rejtőzködő milliárdosok című audiovizuális körömletépésekben, addig Vajna Timi fánkozójának megnyitásáról híradók különkiadásai tudósítottak, mintha egy új atomerőmű-blokk átadása lenne. A hírek alapján a Manhattan együttes nem váltott úgy paradigmát a magyar könnyűzenében, mint a Mr. Funk a zsírban tocsogó magyar fánkkultúrában az amerikai fánkik importjával. Kár, hogy már másnap be kellett zárni, hiszen a jóból keveset adnak. Nem tudjuk, mi volt a bezárás oka, de hát ahhoz is hozzászoktunk, hogy mindig eltűnik egy kedvenc péksüteményünk a Roniból, ahányszor lelepleznek egy patkányok széthugyozta zugpékséget. Nemsokára újra kinyitott a fánkozó, hogy aztán egy osztrák bank foglalja le Vajna Timi tulajdonostársának üzletrészét. Eddig tehát minden ízében a rendszerváltás utáni Magyarország ez a történet, nem lepődnénk meg, ha a TV2 kábelcsatornáihoz hasonlóan végül a Mr. Funkot is áttelepítenék Romániába az adókedvezmények miatt. Erről írta Károlyi Mihály, hogy „az arisztokrácia hazája az arisztokrácia”, csak azt ne akarják elhitetni, hogy az ő gazdagodásuk mindannyiunk javát szolgálja, mert ez már tényleg pofátlanság. Egyébként meg igaza lesz Ady Endrének, hogy a jövő térképén egy fehér folt lesz Magyarország helyett, a felírással: „Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…” Azt nem gondoljuk, hogy a Mr. Funk helyét bármikor is emléktábla fogja hirdetni.
7. Csoportelsőként végez a futballválogatott az Eb-n
Vaddisznónyaksütésre specializálódott souschef, rutinos utcaseprő, tokhalsütő kisiparos, kézművesdrog-díler - lényegében minden szakma képviselője feltűnhetett azokban a csapatokban, amelyek önfeledten alázták az úgynevezett profi magyar labdarúgókat az utóbbi évtizedek nemzetközi meccsein. Nyert ellenünk izlandi, liechtensteini csapat, szórakozott velünk albán és montenegrói gárda egyaránt. Már a Vatikán svájci gárdájának válogatottja ellen sem mehetett biztosra a nemzeti csapat, amelynek legendás randevúi is akadtak. Ilyen alkalmakkor a világszínvonalú magyar szófutball összefutott a valósággal: sokáig emlékezetes találkozó volt például a Hollandia elleni meccs, amikor nyolcat szedtünk be úgy, hogy Devecseri hátvéd olyan könnyed természetességgel fejelt saját kapujába, ahogyan Esterházy Péter ír a halálához vezető rákbetegségről. Hogy aztán a tengernyi megalázás után egy nemzedéknek megadasson a felfoghatatlan futballélmény, az Eb-részvétel. A franciaországi varázslat, amikor a csapat legyőzte Ausztriát, mert “eeeldőőőlt a mééérkőzééés”, ikszelt Portugáliával és Izlanddal. És amikor alkalmilag magyar faluvá változott Marseille meg Lyon. Budapest meg élte a futballálmát: a látvány felfoghatatlan volt, mint a magyar valóságshow-történelem első kúrása, amikor BB Renátó és BB Évi erotikamentes együttléttel jelentkezett a Big Brotherben. Igaz, erre talán kevesebben emlékeznek, mint a VV Lorenzo-VV Majka párbajra, amely a magyar történelem tíz legnagyobb csatája között van, a mohácsi mészárlás és a Brüsszel elleni orbáni akció között. Ám nem ez a lényeg, hanem az: fiatalok tömegei burkolták magukat magyar zászlóba, villamosmegállók alakultak utcabálhotspotokká, miközben zúgott szüntelen, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Azaz a kontinenstorna legalább akkora kiugrás volt az elfeledett Soho Partynak, mint Fiola hátvédnek, aki végül persze mégis csak a Videotonban kötött ki. Ám az eufória nem lehetett tartós, már csak azért sem, mert az első erre járó albán hobbicsapat, értesüléseink szerint a Palatinus strand nősök-szinglik rangadójának vesztese, kiütötte a milliárdokból eltartott FTC-t a Bajnokok Ligája azon selejtezőkörében, amikor kézilabda-együttesek, városállamok postásválogatottjai meg balkáni fegyverkereskedők pénzmosásra létrehozott pszeudocsapatai szoktak búcsúzni. Ezzel vissza is küldtek minket oda, ahonnan jöttünk: a realitásokhoz. Ugyanakkor azt jó tudni, az az éjjel már soha nem ér véget. Repülünk tovább a szerelem szárnyán. Egészen a felcsúti stadionig.
6. Bayer Zsolt lovagkeresztje
Minden zsidózó, cigányozó, leprázó, orgoványozó Bayer-cikk után felhangzó követelés volt, hogy Orbán Viktor tisztázza a viszonyát Bayer Zsolttal, és az idén végre megtette: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ehhez az kellett, hogy már a szentatyát is elküldje a kurva anyjába, csak azért, mert Ferenc pápa komolyan veszi egyházfőként azt, amit az evangéliumok írnak. A „kígyóvállú újságírók” elleni harc Oroszlánszívű Richárdja szépen illusztrálta ezzel, hogy hazánkban a „keresztény” leginkább csak annyit jelent, „nem zsidó”, de a plecsni megkapásához az is kellett, hogy Tűrhetetlen című kirohanásaiból több jelenjen meg, mint ahány része van a Bosszúvágynak. Méltatói azt mondják, rajta keresztül szivárog a légtérbe „a szabadság elfojtott, mélyről előretörő szelleme”, de mivel egy hulladékégető mellett nőttünk fel, nekünk igazán nem kell bemutatni ezt a spirituszt. Miután a szellemi kóborlovag augusztus 20-án átvette a kitüntetését, ellenzéki értelmiségiek kezdték visszaadni a sajátjukat, mondván, hogy nem akarnak olyan klubhoz tartozni, amely Bayer Zsoltot is elfogadja tagnak. Ezt a hátrazselézett hajú pártsajtó egészen addig el tudta intézni a szokásos „ballibsi hisztizéssel”, amíg például a paralimpiai bajnok Pásztory Dóra vissza nem küldte a köztársasági elnöknek a lovagkeresztjét, hiszen őt elég keveset láttuk az Újságíróklubban. Bár valóban döbbenetes volt szembesülni azzal, hogy kik is kaphattak állami elismerést korábban – már Dévényi Tibor lovagkeresztjénél Hahota magazinná kellett volna alakítani Magyarországot –, de mégis csak üdvözölni lehetett, hogy a NER-ben, ahol a Földrajzinév-bizottságot is szétkergették, csak mert a helyesírásai szabályzatot lobogtatva ellenvéleménnyel jelentkezett, akadtak, akik a kitüntetésüket visszaadva kiálltak. Bayer persze megtartotta magának a drágaságát, és bár az életüket elcsesző, alkoholista akciófilmsztárokéra emlékeztető kitárulkozásában megígérte, hogy befejezi, azóta is bármikor megmondja, hogy melyik rohadék dögöljön meg, ahogy a Magyar Művészeti Akadémia meg arról tájékoztatott a Bayer-üggyel egy időben, hogy „hamis bálvány” az Oscar-díj és „hamis bálvány” a Nobel-díj. Csak az a pénz nem hamis, amit havonta fölvesznek.
5. Rogán Antal helikopterrel megy bulibárónak
Van abban valami megejtő, hogy a magyar kormány alkalmi vendégségbe érkező propagandaminisztere esélytelenül lépne pályára a márianosztrai fegyház morálbajnokságának selejtezőjében. Márpedig Rogán Antal kvalifikációs sikerét akkora odsszal adnák a fogadóirodák, minthogy Sarka Katát egyszer olyan férfival látják, akinek kevesebb, mint háromszáz millió forint készpénz van a fúziós aligátorszőrből kézzel szőtt pizsamafelsőjének zsebében. Az biztos, az idén megint nagyot ment az annak idején a Vas megyei Harry Potter-hasonmásversenyen csak szőkesége miatt sansztalan politikus. Lényegében lehetetlen ugyanis bármilyen olyan kezdeményezését, javaslatát, mondatát előkaparni, amelynek célja a haza, nem pedig a haverok pénztárcájának szolgálata lett volna. Vegyük csak a letelepedésikötvény-bizniszt, amit ha ismernek Gárdonyi Géza meg Molnár Ferenc korában, akkor Hegedüs hadnagyot meg Gerébet nem árulóként, hanem korai Francesco Tottiként, a klubhűség mintaképeként tartják számon. Merthogy Rogán tevékenysége mellett minden cselekedet a közösséghez való szenvedélyes ragaszkodást üzeni. Elvégre nem csupán a kötvényekről van szó, hanem például arról is: a Népszabadság kiderítette, feltaláló lett a miniszter. Az már nyilván csak a véletlen, hogy épp arra a cégre szabtak állami üzleteket milliárdos tételben, amelyiknek tulajdonosai korunk Jedlik Ányosának feltalálótársai. Ám még csak nem is ez volt az esztendő rogánügyi csúcsa, hanem a kinyírt Népszabadság másik sztorija, amelyik arról szólt: Rogán helikopterrel repült Szabó Zsófi celeb lagzijába. Ezt persze ordenáré hazugsággal letagadta. Nyilván nem számított arra, hogy a lapnál komplett fotósorozat van utazásáról, hogy aztán Kis Grófo maxolja ki az eseményt azzal, hogy bulibáróként azonosítja a lakodalomba látogató propagandaminisztert. Nyilván hosszan analizálhatnánk még Cecília asszony férjének ügyeit, ám ezt majd sokan megteszik PhD-dolgozatukban, amikor a tudományos rogánizmus végre méltó helyet kap a felsőoktatásban, biztosan az egyik legmenőbb tantárgy lesz. Hazaárulás szakon.
4. Kopaszok a kapuk előtt
A rendszer cinizmusából az következne, hogy azon a reggelen az MTVA a sportosztály munkatársait küldi a Nemzeti Választási Iroda elé, elvégre amolyan fair verseny bontakozik ki a résztvevők között, kíváncsian nézhetjük, ki ér oda először beadni népszavazási kezdeményezését az iktatógéphez. Ifjabb Knézy Jenő, aki rendre úgy szakérti a sérüléseket, mintha előfizetője lenne az International Journal of Surgerynek, emelheti a hangját, hogy elől a kopaszok, Lukács szocialista messze a céltól, talán nem sikerült a formaidőzítés, marhapörit tunkolhatott reggelire csirkés tészta fogyasztása helyett, így nincs esélye, erőnléte oda, hogy aztán kapcsolják a pályaszéli riportert, aki sikerük titkáról kérdezi a győztes tar táltosok egyikét. Ez a forgatókönyv nagyjából a fideszista realizmusnak felel meg, Andy Vajna filmügyi táncosra sincs szükség a fejlesztéséhez. Ez ugyanis a mindennapok gyakorlata, a magyar történelem egyik legcinikusabb rendszere így könnyít, jelentéktelenít el mindent. Például egy laza választási csalást, ami a Nemzeti Választási Irodánál történt. Hogy legalább mi komolyan vegyük magunkat: így vagy úgy, de erőszakkal akadályozták meg odaküldött emberek, hogy az MSZP referendumot kezdeményezzen. A párt akkor még nem tudta, hogy testépítőkkel és Kelet-Ukrajnában tapasztalatot szerzett zsoldosokkal kell fellépnie, ha népszavazást szeretne kezdeményezni. Abban nyilván semmi meglepő nincs, hogy a NER citoyenjeiként feltűnő tar figurák ezer szálon kötődtek Kubatov pártigazgatóhoz, akinek a rendszer majd kopaszlogisztikai tevékenységéért ad lovagkeresztet, miután végzett a műkedvelő posztkomcsik meg a szervilizmus C. Ronaldóinak kitüntetésével. Csakhogy mindentől függetlenül az egész jelenet azért végtelenül megalázó volt Magyarország számára, mert nyilván nem kéne itt Kossuth Lajosozni meg Széchenyi Istvánozni, de hogy konkrét választási csalást követtetnek el olyan kopaszokkal, akik feltétel nélküli milliárdos vagyonra lennének jogosultak, ha a szellemi szegénységet szociális problémának tekintenénk, az mégis új minőséget hozott Magyarország hanyatlástörténeti sztorijában. Nem számít, a lényeg, hogy Viktornak jó lesz.
3. Matolcsy György ötletel: a közpénz elveszíti közpénz jellegét
Sokszor mondtuk már, hogy Matolcsy György nemzetibankári produkciójának egyetlen eredménye, hogy a Magyar Nemzeti Bank elveszítette magyar, nemzeti és bankjellegét egyaránt. Mindezt egy olyan figurának köszönhetően, akinél kevés gátlástalanabb és erkölcstelenebb alakot vonultat fel a honi közélet, ami nem kis bravúr egy olyan országban, ahol a herevasalás vezető hírként szerepelhet és közügy lehet, Mészáros Lőrinc milliárdos vállalkozó tud lenni, a Gyirmót meg NB I-es futballcsapat. Van bennünk annyi indulat, hogy digitális Robespierre-ként osszuk itt reggelig a bejgliügyi kérdezőbiztosként is jeleskedő morális Mariana-árkot, de inkább csak emlékeztetünk a megboldogult Népszabadság sztorijára, amely szerint közpézből fizette a barátnőjét, milliós gázsit adott a csajának, miközben pártja és kormánya hajléktalanokat vegzál és érdemről hadovál. És ez a mocskos kettősség tényleg legalább annyira visszataszító, mint a madártejes bourbon whisky. Arról nem szólva, hogy Matolcsy ellakott egy ideig a bankszövetség elnökének luxushajlékában is, ami azért különleges, mert MNB-vezérként elvileg felügyeli Patai Mihály Unicreditjét is. Ám mégsem ez volt a csúcsteljesítménye, hanem a manőver, amelynek keretében igyekezett bebizonyítani, hogy több mint 260 milliárd forint közpénzt kiszervezhet, mert a közpénz elveszítheti közpénzjellegét. Ha a világrendszergazdában lenne bármi könyörület, itt nyomta volna meg a Magyarország-gépen a reset gombot, azzal, hogy kész, srácok, nem sikerült, kezdjétek újra. Lényegileg felfoghatatlan, hogy Matolcsy mindezt végigcsinálja, ehhez támogatást kap a fideszes törvényhozásban, miközben a komplett jobboldali elit tapsikol, hogy szép volt, Gyuri. Nyilván azért lehet ezt megcsinálni, mert az aktuális uralkodóknak a feudalizmushoz sokkal kiegyensúlyozottabb a viszonyuk, mint a demokráciával. És itt liberálisozhat egyet önfeledten G. Fodor Gábor, aki információnk szerint hamarosan a Lakáskultúra kanapérovatát is átveszi, hogy politikát csináljon, mert, ugye, politikát csinál. Az erő végtelenül gyáva filozófusa mindenesetre cinizmusellenes cinizmusával jól kiegészíti Matolcsyt, aki egyszerűen el akarta venni a közösség pénzét. Elvenni nem tudta, így csak elverte. Ő jutott nekünk, de legalább emlékezzünk a videóra, amely rögzíti, amikor mocskos ügyekről kérdezik, ő meg monomániásan ismételgeti, hogy boldog ádventet, emlékezzünk, hogy bátorsága addig terjedt, hogy az összes Népszabi által feltárt ügye után akkor kezdett bulvárszabizni, miután megölték a lapot, addig lapított, mint kezdő vegán a falusi disznótoron. Neki és jellembajnok barátainak köszönhetően veszítette el Magyarország Magyarország-jellegét. Reméljük, bejgli azért lesz az asztalán.
2. Aljas módon kivégzik a Népszabadságot
Azzal soha nem lehetett vádolni a Fideszt, hogy több gátlással küzdene, mint a 187 pornófilmben, közte a törpés-lovas Hókefélkében szereplő Jenna Jameson. Ám a hatvanadik születésnapjára készülő újság kivégzése még a megszokottnál is aljasabb mutatvány volt. Szellemiségében olyan parádés elődsztorikat idéz meg, mint a könyvégetés vagy a III/3-as ügynökök futballcsapatba építése. Azok után, hogy a kormányközeli médiabirodalom szőröstökű olasz paparazzikat szerződtetett politikus-fényképezésre, nem lettünk volna meglepve, ha maga Voldemort érkezett volna Budapestre, hogy megírja a forgatókönyvet a puccshoz. Emlékezetes, hogy az újságíróknak azt mondták, költözésre készülnek, pizzát rendeltek az új helyre, dobozokat matricáztattak velük, hogy minden rendben legyen az áthurcolkodáskor. Aztán szombat reggel motoros futárok kergették a városban a hírlapírókat a levéllel, amelyben megüzenték, hogy nincs tovább. Ehhez a szenvtelen professzionalizmushoz annyi jellemtelen seggfejet kellett összegyűjteni, hogy az példás castingot feltételez. De hát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik csúcsteljesítménye, hogy képes integrálni az ország összes erkölcstelen hóhányóját, azt a csőcseléket, amely ennek az országnak van. Nem is filozofálgatnánk sokáig azon, hogy minderre gazdasági okokkal állnak elő magyarázatként, miközben csúcsmenedzsereket szerződtetnek az „üzletileg sikeres” :))))))))))))))))))) Magyar Időktől. Apró szépséghiba, hogy a főszerkesztő reggelente személyesen köszöntheti a pártlap összes olvasóját, mert annyian vannak, mint az Úr katonái című jezsuita darab második felvonásán. Erre ott még idő is van, mert újságot nem kell írni, pártközleményeket kell lehozni, ami üzletileg nyilván sikeres a NER-ben, mivel a propagandaminiszter két nézésétmegajárását–refrén eldalolása között nem felejti el kitömni a kiválasztott médiumokat irdatlan közpénzzel. Folytathatnánk itt a „piaci” :))))))) elemzést a hirdetésektől a példányszámokig, de a részleteket már mindenki ismeri, a lényeg meg mégis csak annyi: a Népszabadságot kivégezték. A lapot igen, az igazságot úgysem ölhetik meg, ennek igazolására elég csak egy pillantást vetni Robespierre jakobinus politikus, Al Capone maffiavezér, valamint Pintér Attila futballtréner karrierjére. A végén majd minden a helyére kerül, és a rendszer főszereplői Orbán Viktorostól, Habony Árpádostól, Mészáros Lőrincestől, Liszkay Gáborostól szomorkodnak majd a mérkőzés végén a felcsúti öltözőben. Amikor ők elvesztik a meccset, Magyarország akkor nyeri meg.
1. Népszavazás
Megértük, hogy Széchenyi helyett Chuck Norris lett a polgári kormány ikonja. A Fidesz megvédett a bevándorlóktól, bár nyilvánvaló volt, hogy kitoloncolás helyett kényszergyógykezelésre kéne küldeni azokat a határátlépőket, akik megállnak Magyarországon, mikor tovább mehetnek, mint azokat, akik a hidegháború idején a Szovjetunióba emigráltak Ausztria helyett. Igaz, terrorfronton valóban reális volt a veszély a nagy számok törvénye alapján, hiszen a szintén nem Damaszkuszban született Matuska Szilveszter elkövette, de a Horthy-kor Habonyaitól a kommunistákra kent 1931-es biatorbágyi volt az utolsó megrázó merénylet nálunk. Azóta csak akkor járt komoly terrorista Magyarországon, amikor a KGB hazánkban bujtatta Carlost, tehát épp itt volt az ideje, hogy népszavazással üzenjünk hadat a migránsok terrorizmusának, ahelyett, hogy a 17 milliárdból arra kérdeztek volna rá: elnevezhetik-e a nemzetről a Nemzeti Lovasszínházat. A népszavazási kampányban annyi „Tudta?” és „Ne kockáztasson!” plakátot nyomtak ki, amennyivel be lehetne borítani az egész Kisalföldet, miközben egyetemi tanársegédek nem tudnak papírt osztani a diákoknak zárthelyi íratásakor, és ha valaki még nyomtatni is szeretne, végképp úgy néznek rá, mintha a Plutóra szervezne expedíciót. Bár azért jó volt látni, hogy a lakosság hiteles és mérvadó tájékoztatására fordították az adóforintokat, hiszen Eötvös és Klebelsberg népiskolai programjai nem emelték fel annyira Magyarországot, mint a kormányhirdetések vagy a Lokál, és legalább annyi értesítés érkezett a postaládánkba, hogy egy évig nem lesz gondunk szarpapírra. Szeptember végére már annyira eszkalálódott a helyzet, hogy a BL–meccsek szünetében nyomott egyperces hírblokkban többször mondták ki, hogy „migráns”, mint ahány emberölés van a Kommandóban. Aztán mégis érvénytelen lett az október 2-i népszavazás, úgyhogy pár nappal később megtanulhattuk a „politikailag érvényes” fogalmát. Hát nem lehet nagy élmény Orbán Viktorral társasjátékot játszani. Márpedig Magyarország most éppen vele Rizikózik.
További top tenekért kövesse Facebookon a Page Not Foundot!
Ajánljuk még néhány korábbi top tenünk:
Top 10: a magyar történelem legnagyobb tévedései
Top 10: a világtörténelem legnagyobb tévedései
Top 10: a legemlékezetesebb olimpiai pillanatok
Top 10: a 2016-os futball Eb mélypontjai
Top 10: az Eb-történelem legnagyobb szemétségei
Top 10: a magyar futball gazdasági bevándorlói
Top 10: a világtörténelem legnagyobb beszólásai
Top 10: a magyar történelem legnagyobb beszólásai
Top 10: a 80-as évek emblematikus pillanatai
Top 10: a 2000-es évek emblematikus pillanatai
Top 10: a 90-es évek emblematikus pillanatai
Top 10: a vébétörténelem legnagyobb szemétségei
Top 10: emblematikus lovak a világtörténelemben
