történelmi stúdióblog

Page Not Found Top 10

Top 10: a magyar rocktörténet mélypontjai

2018. június 09. - Page Not Found Top 10

Fel a szegecselt bőrdzsekikkel és elő a Kőbányaival, mert elég volt a kékre festett hajakból, a fiúkból lett lányokból és az uborkás Sprite-ból! Kirobbantjuk a metálháborút, és az se tart vissza, hogy mit szól ehhez Brüsszel, vagy hogy ezután úgy hallgatnak el, mint a RoToR együttest. Minket nem tudott megvesztegetni a Kartago Tours: a hazai raptörténeti mélypontok után itt vannak a rocktörténeti gyalázatok, és a lista végére érve már garantáltan nem lesz jó magyarnak lenni.

BEZSENYI TAMÁS – CSUNDERLIK PÉTER – DÉKÁNY LÁSZLÓ – LASKA PÁL – PETŐ PÉTER

10. Metal Lady: Legendák és mesék (1990)

Bíró Ica egy meglehetősen ismert naptármodell volt a maga idejében, akinek az idomait a dél-dunántúli kisipari termelőszövetkezetektől egészen a Videotonig előszeretettel használták fel reklámcélokra, de ez önmagában nem lett volna elég, hiszen a Skála-arc Komjáthy Ágiból se lett grunge-énekesnő. A rockkarrier elindításához kellett az is, hogy akkori barátja a Bikini dalszerzője volt, így született meg az 1990-es Metal Lady című album, majd az 1994-es, nem igazán genderkompatibilis Azé a nő, aki megműveli című lemez, amely egyszerre pályázott az agrárminisztérium és a családpolitikai államtitkárság támogatására. A KISS-es (és nem KISZ-es) jelmezt öltő énekesnő jelensége akkor újdonságként hatott a magyar ugaron, de nem véletlen, hogy ma már csak a VH1-on hajnali kettőkor láthatunk hasonló, nem feltétlenül gondolatébresztő produkciókat. Egyszer egy fantomképessel szívesen megrajzoltatnánk azt a betelefonálót, aki ezt a számot kéri a rádióból, hogy vajon miként nézhet ki és milyen szociokulturális háttérrel rendelkezik. Látszólag csak arra építettek a kreátorok, hogy majd úgyis minden figyelmet leköt, ha szegecsekkel verik ki Bíró Ica Vénusz-dombját. Bár a Metal Lady semmilyen előadói kvalitással nem rendelkezett, mégis megvolt a maga funkciója, mert amelyik együttessel albumot készített, előbb a Pokolgéppel, majd az Ossiannal, az egy kis időre elfüstölt, mondhatni, hogy Bíró Ica a magyar metálzene királyvize volt.

9. Cool Head Clan: Szeresd a testem, bébi (2001)

Már-már Nelly és Kelly éjsötét dilemmája gyötört minket, hogy a korukat megelőző, két body positive formáció közül melyiket vegyük be a top tenbe, végül a Cool Head Clan csak a kilókkal nyomta le az XL Sisters-t, meg hát mert egy olyan feldolgozást tettek le az ebédlőasztalra, amelynek jobban sikerült az Irigy Hónaljmirigy-paródiája, és azért ez nem semmi. A Cool Head Clan (ma már Klán) sámánja, Mólics Zsolt egy ülőcsillaga a magyar kultúrának, ő volt a sokszor emlegetett Seneca együttes énekese is, bár csak annyi köze van a sztoikus bölcshöz, hogy ha nem vigyáz a sok koleszterinnel, ő is egy fürdőkádban végezheti. Hallgassuk is, hogy mit közöl ez a drága ember ebben a Baby Sisters-újragondolásban, amelyet átjár a Disznófejű Nagyúrral birkózó Ady Endre szenvedélye. Ha megpróbáljuk megfejteni a Furulya.org kezdetleges szexpartnerkereső érdeklődését is felkeltő lírát és a szimbolikus előadásmódot, akkor a kannibalizmus és az állatszex olyan szövevényes világában találjuk magunkat, ahol az angolszász jog Vasbordájú Edmund korából ismeri a precedenst és eltéved benne a 8 mm nyomozója. Filmvilág-szerzőként pedig Marco Ferrerinek A nagy zabálásáig vezethetnénk vissza a történetet. De ha előre tekintünk, akkor észre kell venni, hogy a Kárpátia együttes őshazáját is a Cool Head Clanban kell keresni. Olyan ez a klip, mint az István, a király, vagy éppen a virsli: minden benne van.

8. KerecseN: Vajon mit szól ehhez Brüsszel? (2017)

A KerecseN együttes tagjai óriási reszelésekkel akarják előadni a keresztény kultúrát védő magyar nemzeti Metallicát, de ránézésre menthetetlenül azok a készenléti szolgálatos kerületi tiszthelyettesek, akik rockrajongó zöldségesnek maszkírozzák magukat, mert a Hunyadi téri piacot kell megfigyelniük. Van ebben a dalban valami egészen mélyen 888.hu: komolyan azt hiszik ezek az emberek, hogy a nős, keresztény, fehér férfiaknak kapualjtól kapualjig kell bujkálni Budapesten, mert annyira elnyomják őket a meleg, egyenes uborkájú színesbőrűek? És hogy a Szigetvárból kirohanó Zrínyi hősiességével ér fel mindennek hangot adni? Úgy lógnak a vonaton, hogy nincs is rajta kalauz, aztán meg előadják ezt extrém sportnak. Akkora röhej ez, hogy Csepeli György könyvei alapján kísérletet is tettünk a tét nélküli beszólogatásuk megfejtésére, és arra jutottunk, hogy a menopauzával, illetve a Digi Sport néholi kimaradásával már együtt élő, valójában a kapuzárást már le is lakatoló vidéki férfiak fanyalognak, hogy már senki nem szól be nekik a kocsmában, cigányokkal se találkoznak, és egymás között marha nehéz kötözködni. Azt hiszik, hogy ők a Hells Angels, pedig csak babettás polgárőrök: „nagyon kemény”. Fogadjunk, hogy rárántanak az orosz nyelvű híradóra.

7. Känguru: Mindent szabad (1989)

Méltatlanul kevéssé ismert a névválasztása alapján a keletnémet piacot megcélzó Känguru együttes, pedig a magyar Bon Jovi volt. Az elmúlt harminc évben ez az egyetlen banda érte el az akkori világszínvonalat, úgyhogy miniszteri biztos kéne az életművük gondozására, de a NER családpolitikai fordulata mellett nem csoda, hogy nem játssza a Petőfi Rádió a Mindent szabad című zavarbaejtő számukat, amely igyekezett visszaadni a szocialista Idegen szavak és kifejezések szótárában „önfertőzés”-ként fordított onanizálás becsületét, és csökkenteni a bűntudatot, amely egy markáns ejakuláció után ráül az ember lelkére a katolikus neveltetéstől, vagy a gerincsorvadástól való félelemtől. „Mindent szabad, megérintheted magad, nincs tiltott mozdulat” - annyira felszabadultan még senki nem énekelt a maszturbálásról, mint a később a Manhattan együttesben, majd a Hit Gyülekezetében kikötő énekes, Dobi Sándor, vagyis Sanyi, aki láthatóan nagyon szerette volna megtalálni a belső békéjét. A rövid életű Känguru is csak kereste magát, hiszen a dobokra felaggatott zászlók alapján a klipforgatáskor még nem döntötték el, hogy az USA vagy Nagy-Britannia-e az a szabad ország, amelyet követni kell, miután elhagytuk a Varsói Szerződés laktanyáját, a tarhonyás húst, a csocsót és az "idegen kezes" meditációkat. A Mindent szabad a rendszerváltás himnusza lehetett volna, mert Dobi Sándor a magyar rock Horn Gyulájaként vágta át az önkielégítés tabujának határzárát. Amúgy neki vélhetően tényleg minden szabad volt az Elnöki Tanács elnöke unokájaként.

6. FIX: Tiszta diliház (1988)

A Manhattan együttes olyan volt a kora 90-es években, mint a századelőn a Nyugat: összegyűjtött mindenkit, aki számított, többek között a FIX együttes énekesét, Nyemcsók Jánost, vagyis Csokit is, akit a „Nyemcsók” név arra predesztinált volna, hogy kommunában élő balatonboglári avantgárd művész legyen, hogy az első happening után a tökénél fogva húzzák be a füredi rendőrkapitányságra. A FIX együttes frontembereként azonban arra tett kísérletet, hogy a Deep Purple Ian Gillanjének hereszaggató sikítozásait átmentse a 80-as évekbe, válltöméses kosztümben, ne kerteljünk, nővé rúzsozva, úgyhogy akár még egy klipszet is fölvehetett volna ahelyett a tollas bizbasz helyett. Egy üzleti ügyben melléjük szárnyashajózó német üzletember két sör után simán konzumhölgynek nézte volna, de hát ami a rendszerváltás környékén nem történt meg egy sétahajón, az nem is létezett. A Leleplező Magazinban még ma is sokat lehet olvasni erről a rózsadombi paktum mellett. Adta magát, hogy diliházhoz hasonlítsák az 1988-as Magyarországot, hiszen tényleg őrület volt, hogy az MSZMP éléről leváltották Kádár Jánost, amit aztán magyarázhattak a késő esti beszélgetős műsorokban a szarukeretes szemüveges nagyokosok, Csoki megmondta a kifejezetten értelmiségellenes kifakadásában, hogy „Nem szeretem a ködösítést, a lényeg nélkül a körítést, óh nem!”. Mondhatni, hogy a FIX együttes élére állt azoknak a proletároknak, akik számára az elit rendszerváltása annyira zavaros és érthetetlen volt, mint egy átlagos magyar hitelfelvevőnek a THM fogalma, és akiknek egy megmagyarázhatatlan fantasy-világ volt az Ellenzéki Kerekasztal. De azért még megkérdezzük Vitányi Ivánt, nem túlzás-e a glamrockot a marxista-leninista öntudatból levezetni.

5. Fáraó: Elég (1986)

A magyar rocktörténet nagy problémája, hogy a zenekarok egyszerűen képtelenek neveket választani maguknak, ha csak kicsit ásunk, találunk Fáraót, Piramist, Szfinxt, Oziriszt és persze Karthágó együttest, az ember azt gondolhatná, hogy mindegyik az ELTE Ókortörténeti Tanszékéről szakadt ki, vagy legalábbis Hahn István-ösztöndíjjal támogatták a megalakulásukat, pedig igazán nehéz elhinni bármelyik frontemberéről, hogy Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művét forgatja a turnébuszon. De így legalább a rendszerváltás után mindegyiket elutaztatta afrikai klipforgatásra promóciós célzattal valamelyik újonnan alakult utazási iroda, úgyhogy nagyon rosszul jártak azok a metálosok, akik 1989-ben a Farkaslaka nevet választották maguknak. A Fáraó együttes Elég című üvöltése egy Biszku Béla-i reakció mindenre, ami az Illés együttes óta történt a magyar zenében. Elképesztő indulatok szabadulnak el Gidófalvy Attilából, aki egy szteroidtól duzzadó rockzenei Kövér László. Azért olyan a fogsora, mint az a kerítés, amit Tom Sawyernek le kellett volna festenie, mert egy Motörhead-klipben meglátta a foghíjasan cigarettázó Lemmyt, és ez ennyire megtetszett neki, hogy az SZTK-ban kihúzatta ugyanott a fogát, majd később kiderült, hogy a Motörhead-klipben csak filmtrükk volt a fogatlanság. Még jó, hogy Gidófalvy nem a Forrest Gump Dan hadnagyát választotta példaképül. A Fáraó együttes amúgy valahol a NER kulturális újraelosztásának ideológiai alapját teremtette meg ezzel a felhívásával, miszerint most már elég volt, el kell venni a zsozsót a ballib művészektől és oda kell adni a bőrmellényes bajszosoknak. Egészen biztos, hogy Németh Szilárd ezt hallgatta fiatalon.

4. RoToR: Metálháború (1987)

A RoTor együttes tagjai komolyan vették Gidófalvy Attila felhívását, mert ők valóban meghirdették a totális háborút, a Fáraó együttes ultimátumából hadüzenet lett a Metálháború című csataindulóban. Nem vicceltek, mert a magyar Judas Priest volt ez a banda, amelynek énekese valóban magára öltötte a San Francisco-i BDSM-szubkultúra összes kellékét. Annyi szegecs volt ezen a csapaton, hogyha kicsit is sikeresebbek, sose zárják be az Ózdi Kohászati Üzemeket, mi több, az egész magyar fémipart eltarthatták volna, csak hát elhallgatták őket. Budapesten nem forgalmazták az azóta legendássá vált Robbanásveszély! című műsoros kazettát, mivel úgymond „nem volt igény” rájuk a „terjesztők” (mármint a „„terjesztők””) szerint, holott mindenki tudta, ezt csak azért találták ki, hogy ki ne robbantsák a fővárosi pinceklubokból a Sziámit. Bár a RoToR névvel a Szovjetunió Kommunista Pártjának hivatalos metálzenekara lehettek volna – a Turbina, Adagoló vagy Dinamó mellett –, ők tényleg el voltak nyomva, valójában róluk szól Németh László Kisebbségbenjének meg nem írt utolsó fejezete, hiszen elképesztő népi-urbánus ellentétek fakadnak fel ebben a tévéfelvételben, amely a magával ragadó Metálháborút is megőrizte. Azt nem tudjuk, hogy a rácsokkal a közönséget választották-e el tőlük, vagy őket a közönségtől, de az már biztos, hogy amikor Pataky Attila azt énekelte, hogy „mindent itt hagyok / mit Miskolc adhatott”, a RoToR együttesre gondolt.

3. Ossian: Sörivók (1988)

Gúnyolódhatunk, hogy egy szombat délutáni sörözés lesz ebben a számban az a kidülledt szemekkel simogatott „rítus” és „szertartás”, ami Nagy-Britanniában még a halott boszorkánymesterek egykori kastélyait felvásároló rocksztárok fekete miséje volt, de az igazság az, hogy a „rocker vagyok, vállalom”-életérzés megfogalmazója, az Ossian együttes Sörivókja a legfontosabb magyar nóta a Nemzeti dal óta. A gintonicos fagyi és az uborkás Sprite korában, amikor egy baloldali párt kongresszusán hatszázhatvanhatszor hangzanak el az „alkotmányos norma” és „demokratikus jogállam” kifejezések, de egyszer se a „fizetés”, itt végre kapod, amit látsz: „sörivó vagyok”. Ennél tökéletesebben még nem foglaltak össze identitást. Ez a magyar Internacionálé, és ha Bajnai Gordont azzal támadták volna, hogy az Ossian dalát énekli az MSZP-kongresszuson, abban a pillanatban hárommillióan járulnak az urnákhoz, hogy leszavazzanak rá, úgy, hogy nincs is választás. Az más kérdés, hogy Bajnai Gordon ezt a dalt is csak eltátogta volna. Bezzeg Paksi Endre Ossian-vezér, aki a magyar rockzene Balassi Bálintjaként egész életét arra tette fel A rock katonáitól Az öreg rockerig, hogy megénekelje a zsíros hajú, tocsogó hónaljú, paksi mogyorós rockerek végvári harcait. Miután egy emberöltővel később a legendás debreceni koncertjén Paksi a kollektív tudatalatti szintjére süllyedt a kínálgató jó barátok miatt, ki gondolta volna, hogy ebben a számban még a responsible drinking szószólója volt: „elrontasz mindent azzal, ha vedelsz, mint egy disznó, / időnk most mint a tenger, de elég néhány korsó”. Úgy hangzik, mint egy prevenciós reklámfilm, de hát ez még a szocializmus volt, ahol hiába szurkolt mindenki a láncdohányos, huligán farkasnak, mindig az absztinens, úttörő nyuszinak kellett nyerni. Viszont a politikai igazság azóta sem változott: nem lehet igazán sikeres párt az, amelyik nem tűzi zászlajára az „igyon vizet más” jelmondatot.

2. Akela: (1996)

Amikor nem tudsz úgy felszállni a 4-6-os villamosra, hogy ne találkozz ott egy feltűrt ingujjas sommelier-vel, aki épp egy lánynak magyarázza a fahéjas, mirhás és erdei gyümölcsös illatokat, akkor akár még üdítő jelenségként is értékelhetjük az Akela együttest, amely egy mindent felforgató vonalat képvisel a magyar rock- és kocsmakultúrában, bár a kettő számukra egyet jelent. Az Ossian-féle ortodox söriváshoz képest az Akela egy olyan avantgárd irányban ment el az alkoholfogyasztásban, ahol fehérboros kólát ittak vörös fröccsel meg sört málnaszörppel. Igazi veszett kutyák ők, akik a klipjeikben pléh fagylaltos bödönből merítve isszák a tablettás bort, és foggal tépik a tarhált forintokból vett rántott húsos szendvicset, mert nem riasztja őket a fokhagymabűz, sem a Wigwam közelében gyülekező farkasfalkák, mert együtt vonyítanak velük. Ugyan akadtak metálzenei szinten értékelhető dalaik és lemezeik is, de aztán Katona László alfahím vezetésével mindig visszatértek arra az ösvényre, hogy „parasztok vagyunk”, „jól érezzük magunkat a kocsmában”, a nők verése pedig evolúciós szükséglet a primitív „embörnek”. A című számukban egyenesen az őskorba kívánkoznak vissza, ahol még nem számított problémának, hogy a tudományos konferenciák plenáris ülésein hogyan érvényesítsük a női kvótát, ellenben még a lábunkkal kellett volna elhajtani azt a szar Frédi-Béni-autót a legközelebbi Mitsubishi-szalonig. Láthatóan nagy hatással volt rájuk a Prehistorik című DOS-játék, valamint még Pauly Shore életműve inspirálhatta őket. A dal befogadhatóságát csökkenti, hogy nem artikulálnak tisztán, de ha ilyen szöveget kéne énekelnünk, mi is elkennénk.

1. Edda Művek: Esküvő (1992)

Bár a Hooligans kívánt lenni a magyar Guns N’Roses, az Edda továbbment: Pataky Attila együttesének Esküvő című dala szerepel az értelmező szótárban a „kulturális öngyarmatosítás” címszó alatt. Ha valaki azt próbálja meg eladni, hogy Európa Magyarország felől fog megújulni, akkor annak csak mutassák meg ezt a klipet, amelyet szívünk szerint lehúznánk a Vaskapun, de felelős nemzetnevelőként azt mondjuk, hogy ezt minden nemzedéknek látnia kéne, akár a budapesti ostrom után készült híradófelvételeket. Már az Axl Rose megőrülésének határozott tünete volt, amikor a világ legdrágább klipjében egy tankhajóról ugrott az óceánba, hogy delfinekkel ússzon, mert erre Nero császár is azt mondta volna, hogy ez mégiscsak túlzás, de ha zenekarvezetőként engedélyt adott az Edda November Rain-másolatára, akkor minden kétséget kizáróan kiállította magáról a beszámíthatatlanság orvosi bizonyítványát. Nincs kínosabb pillanata a magyar rocktörténetnek, mint amikor a Napóleonnak öltözött lófarkas Pataky Attila a fátyol mögött „csókolózik” a felvételre szerződtetett modellel, mert szinte halljuk, ahogy azt mondja a hölgy: „Attila, a csók nem volt kifizetve!”. Miközben lerí, hogy egy mekis születésnapi zsúrról szedték össze a lufikat, hogy a loknis „ál-Slash”-ről ne is beszéljünk, aki úgy néz ki, mint az anyukák a 80-as évek ballagásain, de hát erről a klipről egy egész monográfiát írhatnánk. Ehhez képest nemzeti büszkeségre ad okot az Egy rém rendes család Budapesten, annyira kellemetlen látni, hogy ez már nem szekunder, hanem primer szégyen. Hol engedtük el Pataky Attilát? Kollektív bűntudatot kell éreznünk azért, hogy a Kölyköd voltam előadója ufóhívő lett, mert minden ezzel kezdődött. Az Esküvővel benevezett a Világslágerek magyarul című műfajba, minek a vége a Világslágerek Pataky-módra című kazetta lett, amelynek csak egyetlen haszna akkor lenne, ha meg kéne állítanunk a Magyarországra beözönlő megszálló hadseregeket. Megtörtént, és mi hagytuk. Nem jó magyarnak lenni, miközben ezt nézzük.

A TOP 10 alapjául a történelmi rádióműsorunkban, a Régen minden jobb voltban elhangzott beszélgetés szolgált:

Ha tetszett a cikkünk, ajánljuk TOP 10-es történelmi slágerlisták című könyvünket:

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pnftop10.blog.hu/api/trackback/id/tr4514033644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tota12 · http://jatekokapolcrol.blog.hu/ 2018.06.12. 15:36:31

Ez egy nagyon jó kis adás volt :D Lehetne amúgy rendesen hetente, mert téma az lenne bőven

-Szűcs Gyula- · http://nerdblog.blog.hu/ 2018.06.15. 09:34:36

@Tota12: És akkor én is többször mehetnék két politikai/bűnügyi adás között! :D

RTB 2018.06.22. 13:20:41

A RoToRt nem engedem bántani és a szám nem is rossz:D

Swanky77 2018.08.12. 09:52:17

Kissé feszengve néztem végig.. akkor jó ötletnek tűnt a dalok nagy része.Az Edda Slamóval volt nagy, legalábbis eredeti.

Takony(Aki az élet vizet issza) 2018.08.15. 22:50:21

Jó poszt, fogalmam sincs miért csak most bukkantam rá :D
Az utolsó az valami brutál, azt hittem a Pataky életmű legalja a dáridós szereplés volt...

Rengeteg a szégyenfolt a magyar rockzenében (hálistennek pozitív példa is csomó van), jelenleg is pusztít az Alcohol (facebookon a műfajnál: "alc'n'roll), de a Zorall feldolgozás-bandával is büntetni lehetne (www.youtube.com/watch?v=Mm7mYfgDlHY vagy épp www.youtube.com/watch?v=lCIU8Wb5SMs :DDD).

Egyet nagyon sajnálok hogy lemaradt, mindenképp itt lenne a helye, a Harcos az Ultimátumtól: www.youtube.com/watch?v=WANR94kwGLw. Mestermű.