Erdőben kóborlás váltja fel a strandon veretést, Mátrix-bőrkabátok kerülnek a fürdőruhákra, a mellek helyett pedig a szíveket pakolják ki – romantikus fordulat az új évezredben. Lukács György biztos megírná egy értekezésben, hogy Kasza Tibi az új Novalis, de mi ezúttal is top tennel jövünk, mert mikor a többiek fékeznek, akkor is tövig nyomjuk a gázt: a 90-es évek magyar és külföldi dalai után itt vannak a 2000-es évek máig kísértő magyar slágerei.

BALÁZSY ISTVÁN - BEZSENYI TAMÁS - CSUNDERLIK PÉTER - DÉKÁNY LÁSZLÓ - LASKA PÁL - PETŐ PÉTER

10. NOX: Százszor ölelj! (2003)

Miután a 2002-es választáson a MIÉP kiesett a parlamentből, a NOX csatornázta be a magyar népi energiákat, és egyszersmind kísérletet is tett a népi-urbánus vita meghaladására. A Százszor ölelj! című magyar nemzeti toleranciaslágerre egyszerre adhatott volna pénzt Lezsák Sándor Lakitelki Népfőiskolája és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa, hiszen a néptáncelemekkel tarkított, hiphopelemekkel dúsított, akrobatikus elemekkel kevert „NOX-táncáról” elhíresült együttesnek magyar kultúrtalajba sikerült átültetnie Michael Jackson Black or White-ját. A klip az évtized Szaknévsoraként is nézhető, hiszen mindenki szerepel benne, aki számít, bár a Bagi-Nacsa páros és a lovasszínházak Bertolt Brechtje, Pintér Tibor közé egy autótáskás Népszava-újságíró is bekerült a MÚOSZ Bálint György Akadémiájának képviseletében. A NOX még az Eurovíziós Dalfesztiválon is megfordult, és bár a Nemzeti Sport „Most vagy soha!”-típusú cikkeinek szintjén hitegettek minket, hogy akár nyerhetnek is, végül nem jutottak be az első tízbe, úgyhogy nem csoda, hogy egy ilyen csalódás után Komp-ország újra elindult kelet felé.

9. Zanzibár: Szólj már! (2001)

A 90-es évek eurodance korszaka után a Zanzibár egy meglehetősen markáns próbálkozás volt arra, hogy a gitárzenét visszavezessék a munka világába, és a falunapok résztvevői elmondhatják, hogy ez sikerült: Kármán József nem ment ekkorát a Fanni hagyományaival. A Szólj már! című sláger a magyar irodalom méltó válasza Tatjána Anyeginhez írt levelére, Puskin egy egész verses regényen át kereste azt a sort, hogy „szólj már, a szívem rég csak egy szót vár”. A magába burkolózó Terecskei Rita, a ceglédi rendőrnők Janis Joplina egy piros bőrfotelből bontja ki a világot a panellakásokba Hawaii-t varázsoló pálmafás poszter előtt, amely úgy volt elmaradhatatlan kelléke a Kádár-kori lakótelepek ebédlőinek, mint a rasztahajú gitáros az évtized rockegyütteseinek. A pálmafás poszter volt az államszocializmus utolsó ajánlata, aztán kénytelenek voltak bevezetni a világútlevelet, de előre is mutatott a 2003-ban megnyitott Budapest Plázsig, amely két nap után olyan lett, mint a kikötő Hamburgban. Nem erre vártunk.

8. Groovehouse: Hajnal (2000)

Egy padláson két vödörrel bujkálva töltötte a 2000-es éveket az, aki nem ismeri ezt a számot. Mondanánk, hogy a Groovehouse impresszionista dala olyan jó lett, hogy sokan összekeverik Tóth Árpád Körúti hajnalával, csak hát az utóbbit sose énekelték rajzórán a félrészeg középiskolások. Ha nem hinnénk kérlelhetetlenül az idő linearitásában, azt is megkockáztatnánk, hogy Judy és névtelen trubadúrja inspirálták a nyugatos költőt, bár a Hajnal „monoton gépek hangja remeg ezen a csoda világon” sorában egy kis József Attilát is érzünk, meg a „nemcsak neked fáj, magad maradtál” is úgy döf bele a szívünkbe, mint csupasz fák a gyolcsködbe egy hideg hajnalon: simán beférne a magyar irodalom legerősebb verseskötetébe, az 1936-os Nagyon fájba is. És bár az kevésbé átlátható, hogy a klip mit akart üzenni a ferencvárosi Quasimodo történetével, szerintünk ennek az együttesnek kellett volna megnyerni a Dalnokok Ligáját, amely műsor olyan volt a TV2-n, mint egykor a Nyugat: csak akkor voltál valaki, ha benne szerepeltél. Ám sajnos a Groovehouse tagjai hiába énekelték volna le akár még a Uniqe Csillagtengerét is az égről, mivel a zsűriben ülő szmokingos Fekete Laci nem tudta kimondani a nevüket, ezért mindig inkább másra szavazott.

7. Oláh Ibolya és a Gesztenye Bt.: Magyarország (2005)

Samuel Johnson szerint „a hazafiság a gazember utolsó mentsvára”, és Geszti Péter, akinek annyi korszaka volt, mint David Bowie-nak, az MSZP-SZDSZ-koalíció bukását követő esetleges keresztény-konzervatív elszámoltatástól tartva 2005-ben megint előre menekült. Olyat tett, amit Illyés Gyula és Kodály Zoltán se merészelt, amikor Rákosi Mátyás felajánlotta nekik a lehetőséget: új himnuszt írt a régi helyett. Legalábbis csak a szövegét, mert zenének a kanadai Cirque de Soleil cirkuszi társulat muzsikáját szerezték meg, csakhogy megint megmutassuk Magyarország helyét a 21. században. Hiszen amit a 19. században még Erkel Ferenc és Egressy Béni írt, azt az új évezredben már artistaprodukciókból és főiskolai kosármeccsekről vételezzük. Ám azt azért mégiscsak méltánylandó, nemes, progresszív húzásnak tartjuk, hogy egy intézetben felnőtt cigánylánnyal énekeltették el az új magyar himnusznak szánt slágert, legyen annak klipje bármennyire is konfúzus hülyeség. Mert azt még értjük, hogy miként a régi érfelvágós nemzeti imát is le akarták cserélni valami lendületesre, úgy a magyar nemzetképet is újra akarták rajzolni azzal, hogy egy szalonnázó földműves helyett egy tai chizó szinglit mutogatnak, de a rendőrsorfal beemelése mégse a legjobb országimázs, noha kétségtelenül váteszi húzás volt egy évvel 2006 ősze előtt. Geszti aztán még tovább ment, amikor Széchenyi Istvánt is fölfedezte magában, és város és falu megbékéltetésére összehozta a Nemzeti Vágtát. Újra és újra kínos pillanatokat okozva azzal, ahányszor egy szlovák ló nyeri azt.

6. Romantic: Vágyom rád (2001)

Bár a raggamoffin bővérű csikója, L. L. Junior akár még dal nélkül is bekerülhetett volna a top tenbe azzal, hogy a helyi pletykák szerint egy időben Dorogra akart költözni, hiszen a bányászváros környéke olyan a raggázóknak és rappereknek, mint David Bowie-éknak egykor Nyugat-Berlin, nem kérdés, hogy az évtized „roma rappere” a végül saját valóságshow-t kapó Győzike volt, a Romantic táltosa. Fantasztikus teljesítményt nyújtott az együttes Vágyom rád című dalában is, amelyben leláncolt Prométeuszként jajongott, aztán pedig eljárta azt a feledhetetlen esőtáncot, olyan villámokat generálva, amelyek simán beférnének a soroksári városi tévé saját gyártású Hegylakó-sorozatába. Egészen egyedi volt az, amit Győzike nyújtott, hiszen énekelni nem tudott, még csak nem is rappelt, hanem beszélt, de azt nem értettük. Előtte és utána azért elvégezték az érdemi munkát az énekesnők egy vélhetően szürkeimportból származó Cadillac Eldorádóval gurulva, amellyel a Nagykörúton se lehetne megfordulni, és amelyre tuti nem kaptak zöldkártyát. De Győzikét, az ország legkedveltebb, csupaszív roma csávóját végül nem ezért állították bíróság elé. Az Ítélet Salgótarjánban című kisregényt viszont nem nekünk, hanem Mikszáth Kálmánnak kéne megírnia.

5. Náksi vs. Brunner: Nézz az ég felé (2002)

Memento abból az évtizedből, amikor a szenior kriminalistákat megőrjítette a nonfiguratív tetoválások megjelenése, és amikor úgy tűnt, hogy Demszky Gábor vezetése alatt Budapest Közép-Európa Berlinje lehet, egy szabad, demokrata város, pezsgő, kozmopolita, nyáron a rakpartra szórt homokkal és faládás pálmákkal, télen a nyugati alapítványok fűtött Collegiumaival, amelyek 60 éves ex-szamizdatosoknak osztanak ösztöndíjakat. A két világháború óta nem tekintettünk úgy Németország felé, amely a porosz militarizmus egyenruhájából kivetkőzve techno- és eurodance-nagyhatalom lett, mint ekkoriban. Még a Loveparade-ot is megcsináltuk a magunk módján Budapest Parádéként, amelynek presztízséről mindent elmond, hogy nemcsak Hatvanból, de Mátészalkáról is különbusszal jártak rá. A Bank diszkó napszecsós Bartók-Kodály-párosa, Náksi és Brunner voltak a parádéhimnusz-közbeszerzések Mészáros és Mészáros Kft.-je, ugyanis 2002 és 2006 között ők szállították a Budapest Parádé összes hivatalos dalát, hát ekkora királyság után nem csoda, hogy a klipben egy ablaktörlő-mozdulattal definiálják a kanyarodást a Szabadság hídra. Aztán jött a konzervatív visszarendeződés, és a deréktáji ribancrendszámokat is felváltották az életbölcsességekkel büszkélkedő ars poetica-tetoválások.

4. Fiesta: Angelina (2001)

De a tetoválásokkal legjobban Csordás Tibinek gyűlt meg a baja, mert úgy járt, mint Horthy Miklós, aki még tengerészként kivarratta magát, és amikor később a keresztény-nemzeti Magyarország kormányzója lett, a nyilvános szereplésekor kerülnie kellett a rövid ujjú buszsofőringek viseletét. A Fiesta énekese a rock egyik ellenforradalmára volt, aki sokáig szintén csak hosszú ujjúban léphetett fel a kartetkói miatt, hiszen ő a Junkies együttes wigwamrockjáról váltott át az érett háziasszonyokat megcélzó latinos lötyögésre. A Fiesta a szürke kelet-európai ország mediterrán életérzés utáni vágyakozását lovagolta meg, mintha nem lehetne már bármelyik kávéautomatából kapucsínóhoz jutni, nem tudna bármelyik aluljárózenész kivágni egy flamenco-gitárszólót, és nem hemzsegnének zselézett hajú, fehér, bebújós cipős fickóktól a pályaudvaraink. És hogy tovább romboljuk az illúziókat, az Angelina című, Havanna fülledt feriáinak világát az RTL Klub Reggelijének stúdiójába varázsoló dal minden bizonnyal egy nemibetegség elkapásáról szól: „Könnyen jöttél, könnyen mentél, Angelina, megmérgeztél.” Ady Endre se írhatta volna szebben!

3. Bon-Bon: Valami Amerika (2002)

A Valami Amerika című film, helyesebben klipfüzér, a Magyar Mozgókép Közalapítvány legsikeresebb projektje volt, amit egyáltalán nem értettek a Népszabadságba írogató esztéták, hiszen egyetlen mércének se felelt meg, amit még Lukács Györgytől tanultak az ötvenes években, és ami tökéletesen alkalmazható volt Godard filmjeire. Ha a bombasikerben szerepe volt a Bon-Bon együttes dalának is, akkor valóban antikváriumba adhatjuk Almási Miklós Anti-esztétikáját, de inkább az lehet a magyarázat, hogy 600 ezren el akarták hinni az országban: Budapest és Los Angeles között nincs már akkora távolság, mint a 90-es években, amikor még csak Návai Anikó és Friderikusz házvezetőnője juthatott el Hollywoodba. A Bon-Bon-együttes leginkább annak adhatott hálát, hogy míg nyugaton már 1999-ben lefőtt a kávé a filmslágereknek, a kulturális leszakadásunk miatt ez a percepció még nem ért el ekkor hazánkba. Bár tegyük hozzá, hogy Magyarország „egyik legigényesebb rockzenekarának” - ezt vélhetően az együttes tagjai maguk írták a Wikipediába - olyan remek slágerei voltak ezen kívül, mint Nyergesújfalu kedvence, a Sexepilem című James Bond-nóta, továbbá a Vidékfejlesztési Minisztérium megrendelésére írt Gondolj a jövőre című oktatósláger az „egy kis földet fogadj örökbe” felhívással, valamint az Illés Béla visszavonulásánál is fájóbb MTK-induló. Nézzék meg a klipet, hogy Szolnoki Péter Bon-Bon-vezér mennyire elégedett magával, mintha Mourinhót látnánk, amikor kiverte a Barcelonát.

2. Hooligans: Királylány (2003)

Ha valaki azzal jön, hogy Magyarország felől újul majd meg Európa, csak annyit válaszoljon, hogy mi a Guns N' Roses helyett is csak a Hooliganst tudtuk kiállítani. A Nápolyi Beatrixtól Vajna Tímeáig húzódó nőtípust megéneklő Királylány válasz a Vénusz Kockahas című gyúrós csávókat kigúnyoló feminista kiáltványára azzal, hogy leszámolt a magyar zenetörténetben az Álmodj királylány óta kifejezetten szomorú „királylány”-hagyományokkal, és kipécézte azokat a golddiggereket, akikkel mindig úgy gyűlik meg a bajunk, mint Csipának az „sms-sel” szónál a teljes hasonulással. A piszoárokat lerúgó huligánok ironikusan megpörgették a hívószavat, csak milyen szinten: a „szivárvány-márvány-járvány” rímkavalkádot nem találjuk meg a Babits Mihály-összesben, a „VISA” alatt meg Pakstól délre tuti vizát értettek a hallgatók, de lehet, hogy északra is, hiszen a magyar lakosság 90%-a máig halászszövetségnek gondolja a MAHASZ-t (ha nem palesztin terrorszervezetnek), aztán nézhettek, hogy a „vizámat szívod” mit jelent, vagy melyik japán pornófilmben lehetett látni. Pedig semmit sem állít: goebbelsi, ahogy Tóth Tibor dalszerző-dalszövegíró a lehető legbutábbra írta meg ezt a slágert. És bár így limuzint vehetett a 42 millió forintos jogdíjából, ennek a szempontnak a puszta felvetése is Hooligans-relativizálás.

1. Crystal: Két utazó (2000)

Ők is tutira mentek, mert a szájvíztől az ablakmosó-folyadékon át a pezsgőig, a dezodorig és a patkányméregig bármit el lehet adni Crystal névvel, hát a szélsüvítős kelta popot is sikerült. Velük kezdődött a 2000-es évek újpogánysága, és mindjárt azzal, hogy Cornwallnak hazudták a Pilis dombjait, meg hogy elhitették, a régi szellemekkel találkozva rálelhetsz a szerelemre. Hogy ehhez még mi szükség volt a Rettenthetetlen-maszkú kék fejű táncosokra, arra a Stonehenge-nél összeülő druidakongresszus se tud választ adni. Itt egyszerre kapunk meg mindent, válogatás nélkül, amit Michael Flatley, a Los Angeles-i wicca-boszorkányok, a magyar falvak vajákos asszonyai, a Kiskegyed magazin, az Etka-jóga-tankönyek, a Hogyan tojózzuk hatékonyabban tyúkjainkat? című rádióműsor és a Germán-kelta regéket és mondákat összegyűjtő Dömötör Tekla valaha is összehordtak. Miközben a Két utazó című napfogyatkozás-dal klipje a szintézise is a 90-es éveket követő romantikus fordulatnak: erdőben kóborlás váltja fel a strandon veretést, Mátrix-bőrkabátok kerülnek a fürdőruhákra, a mellek helyett a szíveket pakolják ki. A férfiénekesek helyett pedig megérkezett Kasza Tibi. Azóta senki nem mondja, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.

A TOP 10 alapjául a történelmi rádióműsorunkban, a Régen minden jobbvoltban elhangzott beszélgetés szolgált: